Kapcsolat, házasság és szerencse

„Szerencsétek van!” Ez a leggyakoribb mondat, amit hallok, ha kapcsolatunk, házasságunk egyre gyarapodó évei kerülnek szóba. Valahol a 10. év táján kezdődött, hogy az elismerő arcok hirtelen sóhajba idomultak és kiszakadt a „Szerencsétek van”. Az idén 28. évfordulónkat fogjuk ünnepelni, vagyis 18 éve illik magunkat szerencsésnek éreznünk, és valahol igazat is adok a gondolatnak.

TÉNYLEG szerencsénk van! (Bár én inkább áldásként értelmezem, mint a vakszerencse játékának… 😉 ) Tizenévesen rátalálni életünk párjára, akivel a személyiségünk is passzol, és a főbb életkérdésekben hasonlóan gondolkodunk – ez egyrészt ritkaság, másrészt kevéssé múlik rajtunk, mint inkább a körülményeken, családjainkon.

De tényleg CSAK szerencsénk van? Ennyi a tartós házasság (kapcsolat) titka? Ha ez így van, akkor a mi családunk rendszeresen négylevelű lóherékben fürdik, mert összeadva a házasságban töltött éveinket, 2024-ben összesen 131 évet ünnepelhetünk. A szüleim 48 éve, Feri szüleinek 38 éve, a mi 28 évünk, a húgomék 14 éve, nagyfiamék 3 éve együtt 131 évnyi máig is működő házasságot ad. Több ez, mint szerencse, vagy áldás. De akkor hogyan működik ez nálunk? Nézzünk 5+1 tippet, ami nekünk bejött a 131 év alatt!

1.     A kapcsolat alapja az ismerkedés

Tudom, ma „fancy” azt mondani, hogy „a szívnek nem lehet parancsolni”, „az a lényeg, hogy meglegyen a vibe”, „úgyse lehet egymást megismerni, csak ha összeköltözünk”, „a friend-zone-ból nem lehet kilépni”…, de a mi 131 évünk azt mutatja, ez mind „hoax”. (Bocsánat azoktól, akik hozzám hasonlóan az előző évezredben születtek, ígérem, nem lesz több ilyen szótárazást igénylő mondat. Egy gyors szójegyzék: fancy = divatos; vibe = rezgés, hullámhossz; friend-zone = amikor csak barátként tekint ránk a másik fél; hoax = kamu.)

Mind az öt pár még a kapcsolat valódi kezdete előtt időt hagyott arra, hogy megismerjék egymást. Egyik kapcsolat sem úgy indult, hogy ránéztek egymásra, „megvolt a kémia”, aztán hajrá, csapassuk! Először barátai voltunk egymásnak. (Később erről még lesz szó.) Láttuk egymást „randiképesen”, de fáradtan, gyűrötten is. Csalódottan, dühösen, szomorúan is. Olykor munkában vagy kirándulásban megizzadtan, mikor „nem az illatunkkal hódítottunk”…

Gyakran találkozunk ezzel a panasszal döcögős házasságokban: „én nem ehhez az emberhez mentem hozzá / nem ezt a nőt vettem feleségül”. Pedig dehogynem! Csak nem ismerted! Nem láttad, vagy nem voltál hajlandó elfogadni, hogy a Nagy Ő, morózus lesz, ha fáradt, kiabál ha ideges, vagy elutasító, amikor szomorú… Hagyj időt az ismerkedésre, és hozz tudatos döntést: akarod-e Vele leélni az életedet akkor is, ha ezek a helyzetek beütnek? Vedd komolyan a kapcsolat kezdetén az ismerkedés idejének jelzéseit, mert azok nem a „most az egyszer”, hanem a „visszafogtam magam, de hosszú távon ez erősebb lehet” jeleneteit tárják eléd. Akit barátként megszeretsz, társként sem fog csalódást okozni.

2.     Inspiráló kapcsolat – amikor közösen lelkesedtek

Nekünk Ferivel a közös lelkesedést a zene, túrázás és a missziós szolgálat adja. Bármelyikbe képesek vagyunk teljesen belefeledkezni, órákat-napokat tölteni vele úgy, hogy észre se vesszük az idő múlását. Mások ezt másban találják meg – sportban, filmekben, tanulásban, alkotásban, utazásban… Az se baj, ha csak az egyikőtök tudja „aktívan” végezni, a másik inkább „passzív résztvevője” – pl. az egyik lelkes szakács, a másik pedig boldogan elfogyasztja a finomságokat – csak legyen a kapcsolatban valami, ami mindkettőtöket felvillanyoz!

3.     Szilárd kapcsolat – amikor közösek az alapértékek

Ha két ember összeköti az életét, fontos, hogy ne kelljen minden döntésért megharcolni. Ha az élet nagyobb kérdéseiben (világnézet, család, gyereknevelés, politikai nézet…) meg tudtok egyezni, ha hasonlóan gondolkodtok a jövő céljairól, közel azonos az értékrendetek, akkor egyszerűbb egyetértésre jutni a részletekben. Ez adja a kapcsolat stabilitását.

Nekünk például a hitünk, Istenhez kapcsolódásunk sokat segít a nehezebb döntésekben.

4.     Rugalmas kapcsolat – mert a különbségek izgalmasak

A rugalmasság abban segít, hogy miközben szilárdan kitartotok egymás mellett, a kapcsolat alkalmas lesz arra, hogy a környezet kihívásaira reagáljon. Ahol az egyik fél gyengesége van, lehet, hogy a másiknak az az erőssége, így kiegészítitek egymást.

Az sem baj, ha nem mindenben értetek egyet – némi vita még inspiráló is lehet – ha az alapértékekben meg tudtatok egyezni. Velünk is előfordult, hogy hajnalig vitáztunk teológiai kérdésekről, és anélkül fejeztük be, hogy egyikünk meggyőzte volna a másikat, de mert az alapok közösek, el tudtuk fogadni, hogy ezen a ponton másképp gondolkodunk (értsd: Feri téved… 😉 ).

Ebből az öt párból egyik sincs 100% összhangban egymással, de mindegyik kapcsolat át tudja hidalni a különbségeket a közös pontokra támaszkodva.

5.     Nagyvonalú kapcsolat – amikor hibázunk

Ez a 131 év összesen 47 847 nap. 5 pár, az 10 ember, vagyis összesen 478 470 napot töltöttünk házasságban. Szerinted ennyi nap alatt hányszor hibáztunk? Hány ígéretet felejtettünk el? Hányszor csaptunk oda egy-egy ingerült beszólással? Hányszor voltunk önzők vagy türelmetlenek, hisztisek vagy érzéketlenek? Hányszor késtünk el, hányszor okoztunk kárt?

A hibák az életünk, így a kapcsolat velejárói. Tudnunk kell őket nagyvonalúan kezelni. Nem elnézően: „Ugyan, nem történt semmi, nem a te hibád”, hiszen történt, és adott esetben ez igenis valaki hibája. Az elnézésből könnyen lesz lenézés „mit várhatnék tőle”, és elhidegülés „mindig ezt csinálja, a múltkor is…”, a nagyvonalúság viszont új lehetőséget ad. Ahogy anno apósom mondta: „hát, ez nem öröm, kedvesem, de ma te, holnap én…”. Ezt az új lehetőséget pedig nem árnyékolhatja be a múlt hibája, mint szüleimnél is látom: soha nem hánytorgatják fel, ami korábban történt. Megbeszéltük, lezártuk. Jön majd más.

5+1. „Baráti kapcsolat”

Ez adja meg az egész kapcsolat keretét, ami miatt egyáltalán érdemes bele energiát fektetni, ezét lett ez a +1.

A figyelmesség, elismerés, közös programok… nagyon fontosak. De ha a házasságot csak ezek tartják össze, ha mind befektetett munkaként jelennek meg, a kapcsolat hamar csak egy újabb feladat lesz a listán. És egy idő után az ember menekül a feladatok elől.

Ez az öt pár azért tart ki egymás mellett mindenen át, mert ők a párjuk legjobb barátja. Élvezzük a másik társaságát (még az introvertáltak is, csak olykor nekik jól jön némi egyedüllét is), az inspiráló beszélgetéseket, a közös tervezést… És merünk őszinték, sebezhetőek lenni egymás számára, mert nem élünk vissza egymás bizalmával. Ha egyikünk támogatásra szorul, tudja, a másikra mindig számíthat. De tényleg, MINDIG! (Ezzel sem élünk vissza.) A bajban együtt küzdünk, az örömben együtt nevetünk – ez a „biztonságos tér” számunkra, ahol teljesen önmagunk lehetünk.

Azt hiszem, röviden ez a mi 131 évünk kulcsa. No meg némi segítség – Attól, Aki jobban ismer minket saját magunknál, Aki segített egymásra találnunk, és Akihez bármikor fordulhatunk tanácsért segítségért.