Cuki-isten, vagy izomláz?

„Szóval, azt gondolom, hogy az Istenhit, az lehet egy szépség, egy szép szabadság, egy szeretet, egy béke – egy ezzel kapcsolatos emberi szabálygyűjtemény meg pont az ellenkezője, egy önkényes rabság, a gondolat szabadságának elvetése…”

Érdekes volt ez a beszélgetés egy ismerősömmel a Messengeren. Ignác nincs egyedül ezzel a gondolattal. Évtizedek óta hallgatjuk mindenféle fórumon a jó hírt: Isten szeret, Ő nem ítél el, gondoskodik rólad! És ez mind igaz is! De olyan ez, mint mikor a sportról beszélünk: ha csak azt mondjuk el, hogy a sport hasznos az egészségünknek és csinosak leszünk tőle, akkor a történet felét elhallgattuk. Az izzadságszagú, izomlázas, küzdelmes felét – ami nélkül nincs siker.

Ha Istenről csak a számunkra kellemesnek tűnő dolgokat halljuk meg, egy „cuki-istent” készítünk, egy puha ölelő-párnát, ahol bármikor megnyugodhatunk, egy szép mesét a gyereknek elalvás előtt. Csakhogy a Biblia bosszantóan más Isten képét vetíti elénk.

Isten, az uralkodó

A Bibliában megismerhető Isten nemcsak szeret és gondoskodik, hanem uralkodik is, sőt, elvárásai vannak. Ezt nehezen tudjuk hova tenni. Mai, demokratikus államformákhoz szokott gondolkodásunk kétféle uralkodót tud elképzelni: a jelképes hatalommal bíró, reprezentatív, diplomáciai feladatokat ellátó királyokat – illetve az élet és halál fölött önkényesen döntő, alattvalóit kihasználó despotákat.

Mikor meglátjuk, hogy a Biblia Istent gyakran királyként nevezi meg, hirtelen zavarba jövünk. Hova lett az ölelés, a béke? Főleg, mikor szabályokat, törvényeket emleget: Mit akar velem ez az Isten??? Megfoszt a szabadságomtól? Szórakozik rajtam? Nem enged kibontakozni? Mi alapon teszi ezt velem egy szerető, gondoskodó Isten???

Törvény: a vasrúd

A legtöbben valószínűleg egyetértünk abban, hogy szükségünk van törvényekre. Alapnak tekintjük például, hogy ami a miénk, azt más nem veheti el. Ha ezt hivatalosan leírják, az valahogy úgy szól, hogy a lopást a törvény bünteti. Törvények rendelkeznek az akaratunk érvényesítésének módjáról (nem verhetjük meg a másikat ?), a közlekedésről, örökösödésről, házasságkötésről, üzletről… az élet minden fontosabb területéről.

Vannak persze rossz törvények is. Ha egy országban korlátozzák, hogy a társadalom egyes csoportjai (pl. a nők vagy bizonyos nézeteket valló emberek) szabadon rendelkezhessenek saját életük felett, azok a törvények valóban az elnyomás eszközei.

A törvény önmagában nem jó vagy rossz. A célja és az alkalmazásának módja határozza meg. Olyan, mint egy vasrúd: készülhet belőle korlát a szakadék szélére, rács a börtön ablakára, vagy simán agyonüthetünk vele valakit. A törvényt lehet használni a riválisoktól való megszabadulásra, emberek bebörtönzésére, de akár a védelmére is.

Nézzük, milyen oldalakról mutatja be a törvényt Biblia!

Az első törvények

Isten első utasítása – nevezhetjük törvénynek is – a teremtéskor hangzik el és így szól: „Legyen!”. Így lesz létező a nem-létezőből, rend a káoszból. Ez a törvény legalapvetőbb feladata: rendet teremt.

Közvetlenül az ember felé két utasítás hangzik el ezután és egy tiltás. A „Szaporodjatok és sokasodjatok” illetve az „uralkodjatok” (a teremtett világ fölött) célt ad az első embernek. A tiltás „Arról a fáról nem ehettek” pedig védi őket, figyelmeztetve a következményekre: „Ha eszel róla, meg kell halnod”.

A törvénytelenség ideje – Noé

Az embernek nem tetszett a törvény és tudatosan megszegve azt kilépett alóla. A bűneset után az Éden kerten kívül, immár önálló életet alakított ki magának, a lehető legkevesebb szabállyal, és ennek szomorú következménye lett: „A gonoszság elhatalmasodott a földön”.

Noé a szívbe írt törvény, azaz lelkiismeret embere volt. Az ember ugyan be tudta csukni fülét a törvény előtt, de a következménnyel – az özönvízzel – akkor is számolnia kellett. A törvény nélküli élet gonoszságot gerjeszt, és végül a halálba vezet.

„Ráérezni” Isten útjára – ősatyák

Az ősatyák – Ábrahám, Izsák és Jákob – történetében a teljes életüket végigkísérhetjük.  Látjuk, hogy hol „ráéreznek” Isten akaratára, hol nem – de a hibák kijavíthatók, amíg az alap-hozzáállás megfelelő. A lelkiismeret törvényén kívül már megjelennek a kiválasztottság alaptörvényei is: az áldozatok bemutatása és a körülmetélkedés jele. Míg a lelkiismeret az ember-ember közti kapcsolatot szabályozza, ezek az újonnan kapott törvények ember és Isten kapcsolatát rendezik keretek közé.

Idegen törvény – egyiptomi rabszolgaság

Az egyiptomi rabszolgaság kapcsán azzal szembesülünk: mi történik, ha Isten népe fölött egy idegen törvény uralkodik. A helyzet hasonló, mint Noé idejében, ahol a törvénytelenség következménye a megsemmisülés volt – az önző fáraó törvényei a zsidó fiúgyermekek halálához vezetnek. Itt látjuk a bábák példáján, hogy egy gonosz törvény alól kibújni Istennek tetsző tett.

Isten törvénye, a Tóra

A szabadulás történetének csúcspontja a Szináj-hegyi Tóraadás. A Tóra nemcsak lelkiismereti szabályok összessége, hanem Izrael népének alaptörvénye, mondhatni „alkotmánya”. Politikailag egységesíti a nemzetet, megoldja a belső vitákat. Nemzetté rendezi a népcsoportot.

Ezen túl hatalmas lehetőséget ad az egész világ számára: a teremtés óta először megfogalmazza Isten akaratát. Nem egy-egy ember vagy család kap útmutatást, hanem a teljes nép, minden következő generációval együtt, rajtuk keresztül pedig az egész emberiség. Az ember, aki megszerezte a „jó és rossz tudását”, most rendszert kap hozzá. A Tóra rendet tesz az ember által teremtett morális káoszban.

A Tóra az egyénnek is fontos. Egyszerre tart tükröt és mintát: megmutatva a tökéletes elvárásokat megláthatjuk saját hiányosságainkat is. A „szent” mellett láthatóvá válik még a takargatott bűn is. Ahogy Noénál és a kivonulásnál is láttuk, most egészen világossá válik: a bűn következménye a halál, ezért van szükség áldozatra.

A Tóra védelmet is ad: védi a kiszolgáltatottat, védi az Isten és a nép közötti szövetséget. Mivel nem emberek alkották, nem fog változni, ezért a kiszámíthatóság biztonságát is adja. Alapelveket fogalmaz meg, így a későbbi korok változásai sem lesznek hatással rá.

Miért olyan nehéz?

Ha Isten törvénye ennyit segít nekünk: rendet teremt, tisztáz, védelmet, mintát és tükröt ad nekünk, akkor miért esik annyira nehezünkre, hogy igazodjunk hozzá?

Mert a bűn velünk születik. Egy általam nagyra becsült zsidó professzor írta egy levelében, mikor a holokausztról beszélgettünk:

„Az emberi mivolt elválaszthatatlan a gonoszság, a kegyetlenség és az ellenségesség történetétől, nagyon is emberi volt a viselkedésük. Szép is lenne, ha csak az lenne emberi ami jó és emelkedett… Nem érdemes dehumanizálni (démonizálni) a rosszat, nem nagyon segít az ellene való harcban…”

Vagy, ahogy Noénak mondta az Örökkévaló:

„…gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva…”.

Isten törvénye kényelmetlen. Megzavar a lustaságunkban, kedvteléseinkben. Meglátva magunkat a Tóra fényében nyomasztóan ránk telepednek rejtegetni próbált bűneink, rossz szokásaink. Isten törvényét könnyebb elkerülni, mint szembenézni vele.

A Tóra szíve – a legnagyobb parancsolat

Hogyan tudnánk Isten törvényét röviden összefoglalni? Mi a lényege annak a bizonyos 10 parancsolatnak, avagy 613 micvának (törvénynek), amit Mózes könyveiben olvasunk? Hogyan lehet megragadni az emberek egymás közti, illetve Istennel való kapcsolatának lényegét? Régóta foglalkoztatta ez a kérdés a rabbikat.

A híres történetben, mikor Sammajt és Nagy Hillélt is arra kéri egy goj (nem zsidó), hogy foglalja össze a Törvény lényegét annyi idő alatt, míg ő fél lábon képes állni, Sammaj elkergette a látogatót. Hillél azonban választ adott:

„Amit nem szeretnél magadnak, azt ne csináld másnak sem. Ez az egész Tóra, a többi csak ennek a magyarázata – most menj, és tanuld meg!”

Jézus erre a kérdésre a Tórából idézett két mondatot, a Dvárim (V. Mózes) 6:5 teljes versét és a Vájuiká (III. Mózes) 19:18 egy részletét:

„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”

Bár Hillél a gyakorlat oldaláról közelíti meg a kérdést, mindkét válasz alapja a szeretet. Az Örökkévaló törvényének kulcsa a szeretet. ”Szeresd” az Urat, a te Istenedet, méghozzá nem egy plátói érzelemmel, hanem aktívan, lényed minden részével. Érzelmeiddel, döntéseiddel, lehetőségeiddel, tetteiddel – mindennel! „Szeresd” a másik embert hasonlóképp – aktívan! Ez a szeretetfog téged is kiteljesíteni, felszabadítani, célt ad és rendet tesz az életünket újra meg újra eluraló káoszban. Szeresd!

Hogy egész pontosan hogyan? Van rá egy egész életed, hogy megtanuld!