„Következmények nélküli világban élünk.”
Ez a mondat jónehány éve fogalmazódott meg bennem, mikor a református teológián történt tűzesetről hallottam – és most, Jom Kippur küszöbén újra eszembe jutott.
Emlékeztek még 2019 január végére? Tudom – a válság előtt, a háború előtt, a covid előtt… mintha egy fél élet telt volna el azóta. A történet csak napokkal később állt össze, mert 24-én csak annyit lehetett tudni, hogy tűz ütött ki a kollégiumban és találtak egy holttestet is. Aztán lassan megtudtuk a részleteket. A lángok a tetőtérből kivezető egyetlen menekülőutat, a lépcsőházat zárták el, így okozva az egyetlen áldozat halálát. Zolinak hívták, akik szerették a négygyermekes édesapát, aki doktoriján dolgozott a kollégium nyugalmában – míg a tűz el nem borított mindent.
A tűz kívülről indult, a lépcsőház lezárt vasajtaja néhány félrepakolt bútornak adta át a hőt, az izzott fel odabent, s mint a kéményben, terjedt a láng a linóleumpadló mentén fölfelé. Mert kint három gimnazista „heccből” felgyújtott egy kukát…
Ugyan, mi baj történhetne?
Minden azt sugallja és kiabálja körülöttünk, hogy a tetteinknek nincs következménye, hogy „szabadok” vagyunk, és senkinek nincs joga beleszólni az életünkbe. És mikor mégis szembesülünk a tettünk következményével, megdöbbenünk és mosakodni kezdünk: mi nem úgy gondoltuk! Ez a három srác sem…
Szembesülve
Most újra eszembe jutott ez a mondat, alig pár héttel Jom Kippur előtt. Tudom – jaj, nagyon tudom, hogy a véleményem cseppet sem fog „politikailag korrektnek” számítani, de kérlek olvasd végig, még ha nem is értesz egyet velem! Aztán nyugodtan írj kommentet, privit és győzz meg, ha szerinted nincs igazam, de akkor is beszéljünk róla, mert ez egy újabb élet-halál kérdés! Mert NEM igaz, hogy következmények nélküli világban élünk, pusztán csak megtanultuk becsukni a szemünket a következmények előtt és egy „elegáns hárítással” igyekszünk Istenre tolni a felelősséget: miért is engedi?!
Ami újra elém hozta ezt a mondatot, az abortusz-törvény módosítása volt. Nem szeretnék semmilyen pártpolitikát behozni a gondolatsorba, csupán egy jelenségről beszélek: semmi nem tudja jobban felháborítani a ma emberét, mint ha szembesítjük tettei, döntései következményével.
Mert miről is szól a módosítás?
Az anyának továbbra is joga van dönteni. Nem szólhat bele a döntésébe senki más. Nem érheti miatta hátrány, az anyagi vonzatai sem változnak. Csak hallhatóvá kell tenni számára a magzat szívhangját egyértelműsítve a tényt: itt VALÓBAN egy életről fog dönteni. Félreértés ne essék – nem „ítélem el” a nőket, akik az abortusz mellett döntenek, mikor kilátástalan, kiúttalan helyzetben nem találnak más megoldást. De igenis szilárd meggyőződésem (és lelkigondozói tapasztalatom is), hogy nagyon sok helyzet nem kiúttalan, csak kényelmetlen, és némi elszántsággal meg lehetne találni az élet lehetőségét. Gyakran csak a saját elképzelt félelmeink kötik gúzsba az akaratunkat.
Félelmeink mentén
De amikor a félelmeink mentén hozunk döntést, nem tiszták a gondolataink. Nem látunk mást, csak a sötétet. És mikor egy kicsike szívverés hangja végigdobog a sötétségen, szembesülnünk kell a ténnyel: ez nem csak egy műtét, ami kizárólag engem érint. Ez egy olyan tett, amit az én utasításomra tesznek és az a következménye, hogy egy másik élet megsemmisül.
Döntések – tettek – következmények. Nehéz téma. A legnehezebb. Mert alapvetően JÓK akarunk lenni.
És a Mindenható nem keni el a tényeket, nem veszi le a vállunkról a felelősség terhét. A Jom Kippur ünnepe összetör és felgyógyít egyszerre.
Összetörve… – Jom Kippur első üzenete
Az ember reménytelenül és javíthatatlanul bűnös. Ez a Jom Kippur első üzenete. Nézz vissza az elmúlt egyetlen évre – és légy őszinte! Emlékszel a rossz döntéseidre? A türelmetlen bosszankodásaidra? Bántások, „beszólások”, füllentések, hazugságok, pletykák, „okosba” megoldott üzletek, csúsztatások, csalások és megcsalások, erőszakos viselkedés a gyengébbel szemben, „zsebre tett”, „teherautóról leesett” dolgok, pia- és egyéb „káros szenvedélyek”, amikre illik csak legyinteni, büszkeség, önteltség, önzőség… sorolod még? Van még?
Ilyenkor jönnek a „mindennapi mosakodásaink”. Nem úgy gondoltam. Ez nem is igazi hazugság. Jó ügyet szolgál. Más is csinálja. Csak kiegyenlítem az esélyeket. Ennyi nekem is jár. Ha nem tud róla, nem fáj neki. Nem kell azt olyan komolyan venni. Nincs tökéletes ember… Csak heccelni akartunk… Az még nem igazi élet…
Mindennapi emberek mindennapos mosakodásai – az enyém és a tied is. Amitől nem leszünk tiszták. De amivel úgy eltemetjük a valóságot, hogy magunk is elhisszük, hogy tiszták lettünk, és csak a lelkiismeretünk legmélyén dobban meg a Következmény olykor.
A Jom Kippur első üzenete egy tükör, amiben meglátjuk, mit kell tisztára mosnunk, és mennyire reménytelenül képtelenek vagyunk rá.
Imák sora hangzik el, 25 órán át böjtölünk – mert nem tudjuk azt az egyetlen dolgot megtenni, amihez a Tóra az Örökkévaló megbocsátását köti: nem tudunk áldozatot bemutatni. A Tóra nem ad alternatívát. Nincs olyan, hogy „áldozzátok fel az egyik kecskét, a másikat vigyétek ki a pusztába – vagy csak mondjatok el egy ünnepi imarendet”. A Jom Kippur az engesztelőnap, amit ma nem tudunk a Tóra parancsa szerint megtartani, így a Tóra ígéretét sem várhatjuk tőle.
…és felemelve
Pedig az ígéret a Jom Kippur második üzenete. Az első összetört, ez felemel.
„Lehet, hogy te reménytelenül bűnös vagy, de az Örökkévaló mégis szeret.” Szeret – milyen elcsépelt szó! Lásd meg a valódi mélységét – annyira szeret, hogy a lehetetlent is áthidalja érted! Ő Maga adott olyan áldozatot, amit nem kell évenként megismételni, mert az Örökkévaló Szentsége lett bűnné. A mi saját takargatott, mosogatott, magyarázgatott bűnünkké.
Van egy nagyon kifejező jelenet a Jom Kippur áldozati rendjében: a főpap az áldozati állat fejére téve kezét megvallja a nép bűneit. Ezzel az állat maga átveszi az emberi természet bűnös voltát, és saját, bűntelen valóját a főpapra, a népre ruházza át.
Ez történik Jézus áldozatában. A bűnös természetünk vele együtt meghal, hogy az „új önmagunk” feltámadjon vele tisztán és bűn nélkül. Teher nélkül. A múlt bűneinek következménye nélkül.
Következmények nélkül
A Jom Kippur végső üzenete ez:
„Eljön majd az idő, mikor valóban következmények nélküli világban élünk!”
Nem azért, mert az Örökkévaló meghazudtolja saját magát és a Szent magába fogadja a nem szentet, hanem azért, mert minden bűnünk, döntésünk, félelmünk… következményét maga az Örökkévaló viselte el értünk. És ha már tudjuk, milyen árat fizetett értünk a Mindenható, többé már nem akarunk kifogásokat, mosakodásokat gyártani, hanem egyre inkább a Szentre akarunk hasonlítani – olyankor is, mikor épp nincs Jom Kippur.