„Ürügyet keres”

Néhány éve Sopronban járva az ottani hitközség imaterme előterében egy kiállítást nézegettem. Fényképek, írások – a holokauszt áldozatainak állítottak emléket. Ott tűnt fel nekem egy idézet, amit le is fényképeztem, nehogy valaha elfelejtsem:

„A gyűlölet nem kérdezi, mi igaz, csak ürügyet keres a kitörésre.” (Pollák Miksa, soproni főrabbi).

Ürügyet keres. Milyen kijózanító! Az ember magát racionális lénynek szereti tekinteni, így elvárja, hogy minden esemény között ok-okozati összefüggés legyen. Ezért is olyan gyakori az úgynevezett „victim blaming” a mindennapokban, vagyis az áldozat hibáztatása: azért verte meg, mert felidegesítette, azért támadták meg, mert kihívóan öltözködött… sorolhatnánk. De mi van, ha a motiváció kizárólag a gyűlölet, mely csak „ürügyet keresett” a kitörésre, s ilyen ürügynek bármi megfelel! Mint Aesopus meséjében, a farkas és a bárány történetében, ahol az sem okoz gondot a „bosszúra szomjazó” farkasnak, hogy a hivatkozott sértés idejében a bárányka még nem is élt.

Holokauszt – Hogy történhetett???

Ma, a holokauszt emléknapján sokakban újra feltör a kérdés: Miért? Mi vehetett rá „tisztességes átlagpolgárokat”, hogy ilyen embertelenek legyenek a szomszédaikkal, ismerőseikkel, vagy akár ismeretlenekkel? Mivel érdemelhette ki hatmillió zsidó ember, idősek és fiatalok, gyerekek, csecsemők… a sorsot, melyet nekik szántak? És vajon miért nem lépett közbe a Válaszott Népéért az Örökkévaló? Hogy történhetett meg az elképzelhetetlen???

A válaszokkal könyveket lehetne megtölteni. Lehetne vizsgálni történelmi hatásokat és eseményláncokat, felrajzolni az adott társadalmak uralkodó pszichológiai jellemvonásait, évszázadokra visszanyúló okokat, érdekhálókat és jövőbe mutató célokat elemezni, majd rátérni a teológiai oldalra, de most azt hiszem, a főrabbi úr fogalmazta meg a legfőbb, legalapvetőbb okot: a gyűlölet… ürügyet keres.

Irigység és gyűlölet

Kain és Ábel, József és testvérei, Amnón és Támár, Hámán és a zsidó nép – hogy csak néhányat említsek a számos bibliai példa közül. A megfogant gyűlölet után a harag tárgya bármit tehet, semmivel nem tud segíteni magán, mert a gyűlölet irracionális tettekre sarkall.

De honnan ered a gyűlölet? A legtöbb gyűlölet kiindulópontja az irigység, féltékenység, az, hogy az ember olyat akar, ami a másiknak van és nem neki. Kain Isten figyelmére volt féltékeny. József testvérei az apai szeretetet irigyelték öccsüktől. Amnónnak az a lány kellett, aki nem lehetett az övé, Hámán pedig Mordekháj hódolatát akarta megszerezni, és féltette tőle a királyi udvarban megszerzett befolyását.

Ne kívánd!

Ez a parancs nem véletlenül áll a tízparancsolat végén. A legtöbb bűnnek ugyanis ez a gyökere! Mi is történt Ádámmal és Évával az Édenkertben? A kígyó ezzel győzte meg Évát, hogy egyen a jó és rossz tudásának fájáról: „Ha esztek róla, olyanok lesztek, mint az Isten”! Arra vágyni, ami nem vagyok, vagy nem az enyém, a legősibb kísértés, a bún pedig az engedetlenségben vagy a gyűlöletben születik meg.

De miért nem szól közbe Isten?

Egyrészt bizonyos mértékig beleszól. Gyakran a kilátástalan történetek azzal végződnek, hogy egy teljesen valószínűtlen esemény hatására abbamarad a baj. Persze, ilyenkor felmerül a miért nem hamarabb kérdése, és, hogy őszinte legyek, erre nem tudok választ adni. Nem tudom, mi az az egzakt pont és miért, amikor Isten azt mondja, elég.

Amit tudok, hogy van ilyen pont. A birodalmak összeomlanak, a bántalmazók lebuknak, a nyomorúság véget ér, az áldozatok felszabadulnak. Az új kezdet lehetősége új esélyt ad életre, megújulásra, megerősödésre.

Lesz egy nap…

Egyszer lesz majd egy nap, mikor Isten minden bűnt számon kér. Mikor nem lesz többé gyilkosság, féltékenység, irigység, helyre áll a teremtett világ „salomja”, és igazságos ítélet születik mindenki fölött. De akkor már nem lesz „bocsi, nem úgy gondoltam”, nem lehet javítani, változtatni. Eddig a napig tudjuk a saját életünket rendezni az Örökkévaló előtt, mert az a nap mindenki számára ítéletet hoz.

Addig viszont esélyt kapunk nap-mint nap a javításra, az Istennel való kapcsolat megtalálására. Lehet, hogy az áldozatok értünk történtek? A mi esélyünkért? A mi lehetőségeinkért? Nem tudom. Ami biztos, hogy a holokauszt okozója ugyanaz a sátáni irigység és gyűlölet, amely az ember teremtésétől kezdve a teremtett világ megsemmisítésére tör. És ebből a kiút Isten felé vezet, vissza, a reménységbe és az életbe.