Hogyan lesz egy farsangi vigasságból muníció az antiszemita érvelésben? És hogyan szólal meg mégis az Örökkévaló üzenete? A mai nyitottnak mondott, mégis előítéletekkel teli világunkban a purim tele van ellentmondásokkal – rakjunk rendet benne!

Purim – az ünnepek ünnepe

Mi a legjobb egy ünnepben? Ha gyerekeket kérdezel, hamar megegyeznek a három legfőbb hozzávalóban: ajándékok, játékok és finomságok. A gyerekeknek mindig jó ízlésük van… Az ünnepek sorrendjében pedig a legtöbben a karácsonyra vagy a farsangra szavaznának első helyen.

A purim viszont igazi ász: a hámánfüle (hámántáska) a világ egyik legfinomabb süteménye, az ajándékozás az ünnep egyik alapfeladata, és mindenki annak öltözik, akinek csak akar! Ráadásul egy színdarabot is eljátszanak, amit nem muszáj csendben végigülni, hanem lehet – sőt, kifejezetten kell! – kiabálni, zajolni.

Purim a Tanachban

A Purim leírása egy teljes könyvet kap a Bibliában, az Eszter könyvét.

A történet röviden arról szól, hogy a babilóniai uralkodó, Ahasvérus, Esztert, a szép zsidó lányt választja ki feleségnek. Eszter titkolja zsidóságát egész addig, míg egy személyes ellentét miatt a Hámán nevű tisztviselő rá nem veszi a királyt, hogy rendelje el egy adott napra a birodalom teljes zsidó lakosságának kiirtását. Innen jön a purim szó is: púrt, azaz sorsot vetettek a megfelelő nap kiválasztására. A fordulat ott következik, mikor a szép királyné böjtöl népével, majd vendégséget rendez férjének és Hámánnak, ahol felfedi származását és kegyelmet kér a zsidóságnak. Ahasvérus felakasztatja Hámánt, s mert a pecsétjével ellátott törvényt – melyben parancsba adták a népirtást – nem lehet visszavonni, a királyné és nagybátyja (Mordokháj) javaslatára engedélyezi a szabad önvédelmet a zsidó lakosság számára. Azon a bizonyos napon a zsidók szabadon megölhetik az ellenük szervezkedőket. A könyv végén a megmenekülést ünnepli a zsidóság, Eszter pedig utasításba adja a purim évenkénti megünneplését.

Purim és az antiszemitizmus

Miközben az alapkoncepció itt sem különbözik a zsidó ünnepek többségétől (meg akartak ölni bennünket – nem sikerült nekik – együnk), egy időben a zsidóellenes írások egyik kedvenc hivatkozási alapjává vált. „…a zsidóság a Purimot a világtörténelem egyik legnagyobb tömeggyilkosságának emlékezetére ünnepli ma is, mint örömünnepet!” – írja a kurucinfó 2012-es cikke.

„A purim ünnepében … a zsidóság … ismét a kollektív felelősség erkölcstelen elvére hivatkozva, az embertelen és mértéktelen bosszúállást ünnepli pusztán egy ellenük állítólag eltervelt bűntény miatt!” – írja újfent a Kurucinfo, szintén 2012-ben.

Szintén náluk jelent meg (milyen fontos nekik ez az ünnep!) még 2011-ben Marschalkó Lajos Világhódítók c. könyvének szemelvénye. Ebben a szerző pontosan idéz a Biblia szövegéből, ám egyszer csak tolla alatt az abszolút negatív szereplő, Hámán, hirtelen ártatlan áldozattá válik: „Talán egyszer majd megírják a modern Hámánok történetét. … Hogyan üldözték végig a világon a modern Hámánokat, hogyan tették tönkre családjaikat, … hogyan akasztották fel gyűlölőiket?!”

Úgy tűnik, a 2010-es évek eleje óta (kb. 2016-tól) lecsengett az erősen jobboldali hírportálokon a purim iránti disszonáns érdeklődés, a kommentekben viszont a mai napig jelentkeznek hasonló mondatok. De, miután összeszedtük magunkat a sokkból, mit tudunk válaszolni ezekre a gondolatokra?

Népirtás, bosszú, vagy önvédelem?

Tisztázzuk az alapfogalmakat!

A népirtás (így is hivatkoznak a purimra), vagy tömeggyilkosság alapkritériuma, hogy az egyéneknek kizárólag az adott néphez való tartozásuk miatt kell meghalniuk. Célja a teljes közösség, nem pusztán az egyének megsemmisítése. Nincs közvetlen kiváltó oka.

A bosszú esetében van egy közvetlen kiváltó ok, sérelem, mely után következik a megtorlás. A bosszú több, mint a büntetés, nem feltétlenül áll arányban a kiváltó okként megjelenő sérelemmel. Nemcsak egyént érint, olykor közösségeket is.

Az önvédelem (jogi kifejezéssel „jogos védelem”) egy fenyegető támadást hárít el, akár az illető személye, akár jogai ellen. Hangsúlyozom: fenyegető, és nem már bekövetkezett támadást!

Mi is akkor a purim?

A Purim „jogos védelem”

Eszter könyve szerint Hámán egy személyes sérelem miatt (Mordokháj nem volt hajlandó meghajolni előtte) nem az egyénen állt bosszút, hanem a teljes zsidó népet akarta kiirtatni a királlyal. Ráadásul ennek az „állítólagos tervnek” kitűzött dátuma volt, és pecsétes királyi parancsot küldtek szét hónapokkal korábban (felkészülési idő) a birodalom minden szegletébe. S mivel „az az irat, amelyet a király nevében írtak, és a király gyűrűjével pecsételtek le, visszavonhatatlan”, itt már megkezdődött a kivitelezés, biztosítva volt a teljes véghezvitel. A „modern Hámánok története” tehát a befolyásolható uralkodók könyörtelen és alattomosan bosszúálló tanácsadóiról szólna, akik nem riadnak vissza a népirtástól, és minden erejükkel megpróbálnak menekülni a számonkérés elől.

Mivel a parancs jogilag nem visszavonható, egy újabb irat engedélyezi a zsidók számára, hogy „összegyűljenek életük védelmére” azon az egy napon.

Egyetlen napon (a fővárosban kettőn), életük védelmére, nem szabadon garázdálkodva. Azok ellen, akik az elmúlt hónapok során készültek a pogromra. Szó sincs kollektív felelősségről – a Biblia szavai szerint „rátámadtak azokra, akik a vesztükre törtek”. A fegyveres fellépés célja tehát pontosan a „fenyegető támadás elhárítása”.

A „rejtőzködő Isten”

Ennyi válasz után mégis megmaradt egy kérdés, a kétségbeesés örök kérdése: Hol van Isten?!

Eszter könyvében Isten neve egyszer sem szerepel – Izrael Ura rejtőzködik, csak közvetve van jelen, mikor Eszter böjtöt hirdet. Mégis, végig érezzük a történelem Uraként az eseményekre gyakorolt hatását. Mordecháj is utal rá, mikor meggyőzi Esztert: nem véletlen az adott helyzet, van, Aki kézben tartja az eseményeket, de fontos, hogy hajlandó légy élni a kapott lehetőségeiddel.

A Bibliában minden történetnek célja van: tanít, megmutat valamit az Örökkévalóról és az Ő tervéről. A tervről, melybe már a bűneset kapcsán bepillantást nyerünk, mikor ígéret hangzik el az „asszony magváról”, aki a „kígyó fejére tapos”. A későbbi messiási ígéretekben pedig mind világosabbá válik: lesz egy személy, aki békességet hoz, akit társai bűnéért ér az ítélet és halál, de mégis meglátja a szenvedései jutalmát… Egy Istennel kibékítő, szenvedő és feltámadó messiás ígérete.

Ez a történet viszont nem az messiás személyéről szól, hanem arról, ami a „színfalak mögött” történik – ugyanis nemcsak Isten „rejtőzködik”.. A backstageben a lázadó angyal, a Sátán lehetőséget lát arra,, hogy Isten tervét meghiúsítsa. Nem kell hozzá más, mint egy kicsinyes bosszútól elvakított ember a megfelelő pozícióban. Ha nincs „választott nép”, nincs, ahova megszülessen a messiás, nincs, aki kibékítse a bűnbeesés utáni emberiséget az Örökkévalóval. Isten terve, mely a bűnös helyett a bűnt semmisíti meg, és magához öleli a Hozzá forduló embert – megbukik.

Isten tudatos szeretete

Fontos Istennek az egyén boldogsága? Igen – bár nem mindenek felett. Nem veszi körül puha párnákkal Esztert vagy a nagybátyját. Nem alakítja, befolyásolja aktívan az életüket, de megáldja az erőfeszítéseiket.

Fontos Istennek a zsidóság boldogulása? Igen – bár a boldogulás fölött áll a küldetésre való alkalmasság. Izrael népe nem hígulhat fel a környező többistenhívő vallások tengerében: ha más isteneket kezdenek követni, akár fogságon keresztül is, de meg kell tanulniuk újra az Örökkévaló útján járni.

Fontos Istennek a világ többi népe? Igen. Annyira, hogy Izrael népét évezredeken át megőrzi, hogy a messiáson keresztül minden nép számára megnyíljon az út Hozzá.

Isten tudatos szeretete nem mindig kényelmes. Viszont szem előtt tartja a valódi és legfontosabb szükségünket, és mindenek fölött megbízható. Nem hagy cserben, nem sértődik meg, nem keres mást egy csalódás miatt.

A purim egyik legfontosabb üzenete: Isten szeretete hűséges, kitartó és erős. És jó oda tartozni.