Van egy kutyánk, Pami, aki Nagyon Bátor Házőrző – csak néhány dologtól fél. Kizárólag attól, ami igazán félelmetes. Olyankor bejön a házba, és gondoskodik róla, hogy egyetlen családtag se aludja át a „rettegés óráit”… 😀
Ilyen ijesztő dolgok pl. a villámlás, a mennydörgés 30 km-es körzetben, hőlégballon, tűzijáték – és, idén szilveszterkor a sorba belépett a papírtrombita is.
És miközben már délután kettőkor a kutyát kerülgettem a konyhában, azon gondolkoztam, mi a bánatnak fújunk szilveszterkor papírtrombitát…
A válaszig várnom kellett pár hónapot, pedig, ha gondolkodom kicsit, simán kitalálhattam volna. De most megspórolom nektek a kutatást, és elárulom – csak egy kicsit messziről indítok.
Boldog 5783-at!!!
Nem, nem ártott meg a gombakrém-leves, és még csak nem is valami jövőbenéző scifi hatása alatt vagyok – szeptember 26-án valójában az 5783-as év első napját ünnepeljük világszerte…
…legalábbis azok, akik kötődnek a zsidó naptárhoz. Merthogy ez a zsidó újév napja. (Legalábbis az egyik a négyből. Több infóért olvasd el a tu bisváti cikkünket)
Igen, jól sejted, ez a naptár nem Jézus születését célozta be kezdőpontnak. 😊 A Ros haSana (ez a héber elnevezése, szó szerint „az év feje”, azaz a zsidó újév), a hagyomány szerint a világ teremtésére emlékezik. Ez tehát a teremtéstől számított 5783. év lesz. Bár ez a Tanahban (Ószövetségben) így nem szerepel, a hagyomány szép, és miért is ne állíthatnánk emléket a Teremtő munkájának ezzel az ünneppel? Emlékezzünk hát, és adjunk hálát a körülöttünk levő szépségekért, mindazért, amik az életünket lehetővé teszik!
Na, de ha ez nincs a Tórában, akkor mi van benne?
A Tóra, Mózes 5 könyve, a „kürtzengés ünnepének” nevezi. „A hetedik hónap első napján szent összegyülekezésetek legyen. Ne végezzetek semmiféle foglalkozáshoz tartozó munkát. A kürtzengés napja ez.” A „hetedik hónap első napja”, az Tisri elseje, a peszah hónapjától számított hetedik hónap, ami a polgári naptárban szeptember-októberre esik. A szorosan vett utasítások 3 dolgot említenek: a kürt megfúvását, a munka tilalmát, és bizonyos áldozatokat.
Ebből ma a jeruzsálemi templom hiánya miatt a munkatilalmat és a kürtzengést tudjuk megtartani, de a hagyomány gondoskodott róla, hogy mégse az „unalom ünnepeként” emlékezzünk rá. 😊 A zsidó újév hagyományok, tanítások, jelképes ételek sorát vonzza, így egy jó kis bulival kezdődik az év – és az őszi nagyünnepek sora.
Akkor itt van a papírtrombita!
Hát… izé… kábé… Igen, a szilveszteri papírtrombita ötlete is innen ered, de a Biblia egy egészen különleges hangszerről ír: a kosszarv-kürtről. Ez ugyan nem fog egy virtuóz kürt szólót játszani, cserébe viszont természetben megtalálható anyagból könnyen elkészíthető és összetéveszthetetlenül erős hangja van. Saját nevet is kapott: ez az eszköz a sófár.
Mire való a sófár?
Elsősorban arra használták, mint a középkorban a nagyhangú fúvós hangszereket és a templomok harangjait: segítséget kérni, veszélyt jelezni minél messzebbre, illetve megfelelő jelzésekkel hadsereget irányítani. A várfalakon a kürtös olykor támadók érkezését is jelezhette, de akár a király üdvözlésére is megszólalhatott. Egy dolog mindig biztos volt: ha a kürt megszólal, figyelni kell.
Akkor most figyelni kell?
Igen. Most kell csak figyelni igazán! Ros haSanakor, a zsidó újév napján mintha az egész teremtett világ megállna picit és visszafojtott lélegzettel várna valamire, mert az Örökkévaló döntés előtt áll. És a döntésén múlik a jövő, az élet, a világ.
A sófár hangja az Örökkévaló hangját jelképezi, ahogy a Törvényadáskor megjelent a hegyen – így aztán a „micva” (vallásos kötelezettség) a sófár hallgatása és nem a megfújása. Hallgasd és figyelj! Mert a következő napok meghatározzák az életedet!
A hagyomány szerint a zsidó újév napján három könyvet nyit ki a Teremtő: az élet könyvét, ahova a „jók” íratnak be, a halál könyvét a „rosszak” számára, és a „köztesek” könyvét. Innentől 10 nap van az imádságra, micvák teljesítésére – hogy, mint a félév vége előtt három javítódolgozatot beadó diák, mi is meggyőzzük a Mennyei Tanárt, vagy inkább Bírót, hogy mégis a jókhoz kerüljünk, mikor Jom Kippur végével „bepecsételi” a neveket a könyvekbe. (Egyesek szerint ezen azért lehet még csiszolgatni szukkót végéig is… erről kicsit bővebben a Bálint Ház oldalán olvashatsz.)
Várj, várj! Ez a „javítódolgozat” a zsidó újévkor engem is érdekelne!
Jó, de ne felejtsük el, hogy ennek a koncepciónak nem sok alapja van a Tanahban! Konkrétan csak annyi, hogy meg kell fújni a sófárt, és hogy 10 nap múlva jön az engesztelés ünnepe, a Jom Kippur. A történet a könyvekről és a javítás lehetőségéről már későbbi elképzelés. Az engesztelésről az áldozatbemutatáson keresztül tanít a Szentírás.
Ezzel együtt van pár fontos gondolat, amire a hagyomány megtaníthat bennünket.
- Ha igazán őszintén nézünk az életünkre, akárcsak az elmúlt évre, látnunk kell, hogy nem sikerült mindent jól csinálni. A bűn újra meg újra felbukkan, és csak utólag látjuk, hogy másképp kellett volna…
- Létezik az az „abszolút jó”, amihez hozzá lehet mérni a tetteinket.
- Számolnunk kell az Örökkévaló ítéletével, és abban nincs helye a dolgok elkenésének.
- Égető szükségünk van arra, hogy valahogy meg tudjunk szabadulni a múltunk bűneitől ahhoz, hogy lehessen jövőnk a Mindenható előtt.
Amivel viszont a hagyomány nem számol, mert nem számolhat – hogy a Tóra egyetlen módot ad a bűnök rendezésére: az áldozat bemutatását. Nem számolhat vele, mert nincs már templom Jeruzsálemben, ahol áldozatot lehetne bemutatni, így, ha szorosan követi a Tanah logikáját, azt kell mondania: ha létezik is élet könyve az Örökkévaló előtt, SENKI NEM MÉLTÓ, hogy bekerüljön.
Akkor most mi van???
Most az van, hogy van egy szent és igazságos, de mégis szerető Isten – és egy méltatlan emberiség.
Az van, hogy a logika alapján vagy az Örökkévaló szeretete sérül, vagy az igazsága: mert vagy nem jutunk el Hozzá, vagy saját magát szentségteleníti meg azzal, hogy elfogadja a bűn jelenlétét.
Az van, hogy a Véghetetlen az idő és tér egy pontján úgy döntött, hogy végessé lesz – és emberré lett Jézusban.
Az van, hogy a Bűntelen úgy döntött, hogy bűnné lesz értünk, és megsemmisül – hogy áldozata az Ember örök áldozata legyen.
Az van, hogy a feltámadásával megnyitotta nekünk az utat, ami a Ros haSanától a Jom Kippurba vezet: a bűneink felismerésétől az engesztelés napjához.
Az élet könyve kinyílt, és nyitva marad (nem csupán a zsidó újév és az engesztelés napja között), és csak kérnünk kell a „bepecsételést”, hogy utána minden napot az „Örökkévaló árnyékában” töltsünk, egy olyan közösségben, amit a szeretet köt össze a Teremtőnkkel.
Gyere te is!
