Purim – a legvidámabb ünnep
Jelentése: „sorsok”, vagy „sorsvetések”.
Időpont: Ádár 14
Időtartam: 3 napos ünnepkör, Eszter böjtje, purim és Susán purim
Jellege: Önfeledt vidám ünnep, jelmezes, zajos közösségi élmény.
Bibliai alapok: Eszter könyve mondja el a Purim eredetének történetét.
Gasztronómia: Mákos, diós és gyümölcsös sütemények, amiket ajándékba is küldünk.
Jelképek: Kereplők, „farsangi” díszek, irattekercs (Eszter könyve), „hámánfüle” (háromszögletű mákos sütemény)
Miről szól a Purim
I.e. 480 körül történt a Perzsa birodalomban, Ahasvéros (talán I. Xerxész) uralkodása idején, Susán városában.
Eszter, egy zsidó lány, eltitkolva zsidó származását bekerült a király háremébe, és királynői rangra emelkedett.
A király egy gonosz tanácsadója, Hámán (kéretik most kerepelni, dobolni és fujjogni) bosszút akar állni egy riválisán, és vele együtt a teljes zsidóságon, ezért megszerzi a király jóváhagyását egy tervhez, amely szerint egy sorsvetéssel kijelölt napon (Purim = sorsvetés) a birodalom minden városában megrohamozzák az emberei a helyi zsidókat.
Ezt a tervet megtudva Eszter királynő böjtöt hirdet a zsidók számára, és minden bátorságát összeszedve bemegy a király elé. A hívatlan látogatásért akár a király ki is végeztethetné őt, azonban mégis kedvesen fogadja. Eszter pedig eléri, hogy Hámán (kereplés, dobolás, fujjogás) gonoszsága lelepleződjön, és a zsidók végül hatalmas győzelmet arattak ellenségeinken.
Ez zanzásítva a történet. De ennél sokkal izgalmasabb, színesebb, és sokkal többször lehet közben kerepelni, fujjogni, dobolni, sőt, Eszter és Mordechaj nevére még éljenezni és tapsolni is.
Eszter, és a történet másik főszereplője, Mordecháj rendelték el, hogy a birodalomban minden zsidó ünnepelje meg ez után a megmenekülésük évfordulóját.
„…öröm és vigasság napjai legyenek, amikor ajándékokat küldenek egymásnak és adományokat a szegényeknek.”(Eszter 9:22)
- Dátum: 3.22. | Niszán 4
- Ünnepek:—
- Tóra: 3Móz 1:14–2:6
- Neviim: Ézs 1 :18-31
- Ketuvim: Zsolt 124
- Újszövetség: Csel 2:1-21
- Hetiszakasz:
Mikor van Purim?
—
—
Kapcsolódó
Hogyan lesz egy farsangi vigasságból muníció az antiszemita érvelésben? És …
Purimi szokások
A Purim tehát nem a Tórában elrendelt ünnep. Nem kapcsolódik hozzá munkatilalom.
Megilla olvasás
A zsinagógában felolvasásra kerül Eszter könyve (megilla – könyvtekercs). A gyerekek feladata, hogy ezt nagyon figyeljék, és Hámán nevét hallva a lehető legnagyobb zajt csapják kereplővel, lábukkal, vagy bármilyen módon.
Két alkalommal olvassák fel:
- Purim előestéjén és
- Purim napján reggel.
Slahmonesz (Misloach manot)
Ajándék küldése. Legalább kétféle ételt és italt kell küldenünk legalább egy barátnak. Ez legtöbbször sütemény, leginkább „hámánfüle” szokott lenni.
Mátánot láevjonim
Legalább két rászorulónak adjunk adományt, ami lehet pénz vagy akár étel is. Ennek a célja, hogy mindenkinek öröm legyen ez az ünnep.
Purimi lakoma
Vidám étkezés, italozás, tánc…
Igen, italozás. Nem, nem csak Bambit iszunk ilyenkor.
„Az embernek annyira kell örülnie Purimkor, hogy ne tudja megkülönböztetni ‘Átkozott Hámán’-tól ‘Áldott Mordokaj’-t.” (Talmud Megilla 7b)
Talán épp azért, mert a zsidóság mindig meghatározott céllal szokott alkohollal élni, hagyományosan ritkább az alkoholprobléma. Purim az a kivétel, amikor nem gond, ha valaki erőteljes vidámságig issza magát. Persze itt is érdemes örismerettel hozzáállni a dolgokhoz.
Purim Spiel
…és más szokások, közösségi programok. Ezeket nem tekinteném szigorúan vallási előírásoknak.
Sok közösségben előadják Eszter történetét, akár színpadon és/vagy rögtönözve, mókázva.
Szokás ilyenkor beöltözni. Többféle gyerekprogram előfordulhat, akár rajzverseny, purimi vásár, táncest, koncert, édességosztás és egyéb játékok.
Tényleg egyszer sem?
Igen, a történetben egyszer sem szerepel Isten neve. Úgy tűnik, ez alkalommal ő maga is rejtetten, láthatatlanul cselekedett. Mégis az Ő gondviselése vonul végig a történeten. Semmi sem véletlen. A szereplők azért voltak jókor, jó helyen, a gonosz azért csetlett botlott, mert maga Isten harcolt szeretett népéért.
Furcsa. Eszter nem árulta el magáról, hogy zsidó. Megpróbált beleilleszkedni a kor és a társadalom életébe. Mordecháj szintén (a neve nem is zsidó eredetű, egy pogány istenség nevét hordozza) próbál hasznos tagja lenni a társadalomnak, és elrejteni, ki is ő.
A történet rámutat, hogy a gonosz Izraelt nem azért akarja elpusztítani, mert más. Akkor is gyűlöli, ha a zsidóság megpróbál azonosulni a többséggel. Önmagáért, Istenért, a küldetéséért gyűlöli a választott népet.
Épp ezért minden gonosz, aki Izráel elpusztítására tör, Istennel találja magát szemben.
Izráel a népek világossága lesz a Messiásban. A gonosz – nem az ember, hanem a mögötte lévő láthatatlan valóság – ezt a világosságot gyűlöli. Ha Hámán győz, Dávid vérvonala, a Messiás reménysége veszett volna el.
Mit jelent a purim ma?
- Izráel népe él. Nincs még egy olyan nemzet, akit oly sokan akartak volna elpusztítani, és mégis, 4000 év után is itt ott él atyái földjén, méghozzá azt a nyelvet beszélve, amelyen Dávid egykor a zsoltárokat írta. Csodálkozz el ezen egy picit!
„Ezt mondja az Úr, aki adta a napot, hogy nappal világítson, és megszabta a hold meg a csillagok rendjét, hogy éjjel világítsanak, aki mozgásban tartja a tengert, hogy zúgjanak hullámai, akinek Seregek Ura a neve:
Ha majd eltűnik ez a rend színem elől – így szól az Úr –, akkor szakad magva Izráelnek is, és soha többé nem lesz az én népem.
Ezt mondja az Úr: Ha majd meg lehet mérni az eget odafent, és ki lehet kutatni idelent a föld alapjait, akkor vetem el Izráel utódait mindazért, amit elkövettek – így szól az Úr.” (Jeremiás/Jirmejá 31:36-37)
2. Izráelnek küldetése van, ezért az elrejtőzés, asszimiláció nem megoldás. Nem kell, nem is szabad elrejtened hosszútávon, hogy honnan jöttél. Nem lesz tőle kevesebb a megpróbáltatásod.
3. Izráel küldetése, hogy a népek világossága legyen. Ez pedig legteljesebben a Messiásban jelenik meg. A zsidógyűlölet mögött egy olyan akarat van, ami a népeket, az embert akarja megfosztani a világosságtól. Ezért gyűlöli Izráelt. Nem egy-egy antiszemita emberrel, hanem ezzel az Istennel szembeszegülő ellenséges akarattal találkozunk újra és újra. Győzni sosem fog, de megszűnni sem ezen a világon.
4. Eszter önfeláldozása csodálatos példa. Saját életét kockáztatva lép a király elé, hogy közbenjárjon a zsidó népért, miközben a nép böjtölve vár.
Nem emlékeztet ez Jom Kippur bibliai szertartására, amikor a főpap a Királyok Királya elé lép – ő is kockáztatja a saját életét – hogy engesztelést szerezzen a népért, amely böjtölve vár?
Mi itt a Jom Tovban hisszük, hogy mindez a Messiás Jesuára/Jézusra mutat, aki saját életét adta engesztelő áldozatul, és így jár közben értünk a Királyok Királya előtt. Mi sem tehetünk mást, mint elfogadjuk ezt az áldozatot, és örömmel várjuk a győzelmet.
Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.
Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. (1János 4:9-10)
