Chájé Szárá
Tóra:1Móz 23:1–25:18
Haftara:1Kir 1:1-31
Sokaktól hallottam már, hogy a Júdaizmus nem hisz a feltámadásban, a lélekben. Ez így egy igen önkényes, tarthatatlan elképzelés. Azt akarja sugallani, hogy a judaizmus ésszerű, életszerű vallás, és természetesen a halottak feltámadása és a halál utáni élet a modernitás számára nem értelmezhető.
De ha valamit magabiztosan tényként állítunk, attól még nem lesz igaz. Természetesen sosem késő elindulni és egy másik ésszerű vallást keresni magunknak, de ezt a feltételezést most akkor is kicsit ki fogjuk kezdeni. Méghozzá nem megyünk el nagyon messzire. Egyenesen a mostani hetiszakaszhoz fordulunk, amely maga a feltámadás hetiszakasza.
1, A hetiszakasz elnevezése: Chajé Szárá,
azaz Sára élete. Pedig valójában a történet Sára halálával kezdődik. Sára élete százhuszonhét esztendő, és meghalt Sára.
A bölcsek erre az apróságra le is csaptak.
„Az igazak élőnek hívatnak még a halálukban is.” (Berachot 18b)
Erre mondta egy másik híres rabbi:
„A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit Isten mondott nektek: „Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene” (Semot 3:6)? Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké.” (Máté ev. 22:32)
2, A Machpéla-barlang megvásárlása – a reménység kapuja
“Azután eltemette Ábrahám a feleségét, Sárát a makpélai szántóföld barlangjában, Mamréval, azaz Hebrónnal szemben, Kánaán földjén.” (Berésit 23:19)
Miért? Nagyon fontos itt a miért kérdésnél minden részlet. Ábrahám jövevény volt egész életében. A nomádok életét élte, és mindig mások földjén telepedett le. Az ígéret földjének gondolata csak a jövőre nézve volt érvényben. Ez a föld majd az utódoké lesz, de még nem Ábrahám életében. És mégis, most az egyszer, földet vásárolt. Egy mezőt, csak azért, mert volt rajta egy barlang, ami megfelelt sírboltnak, hogy Sárának, és persze majd neki is sírja legyen.
Persze a hettiták körülményeskednek, előzékenynek próbálnak tűnni. Bárhol bármikor eltemetheti a halottját szegény Ábrahám. Ismerjük, szeretjük, segítünk, ahol tudunk. Persze ezek a cirádák részei voltak az alkudozásnak is. Az viszont egyértelmű a megbeszélésből, hogy Ábrahám számára kulcskérdés, hogy saját földtulajdonba temesse el Sárát.
Nem csak Ábrahám dilije. Ez a zsidó vallás általános felfogása. Ha zsidók költöznek egy faluba, egyik első ténykedésük, hogy megvásárolnak egy földet temető gyanánt. Magyarországon ez gyakran a falutól messze, dombtetőn, domboldalban, használhatatlan földterületen van. Mégis fontos, hogy hol fognak nyugodni a közösség halottai. Miért? Ugyanazért, amiért Ábrahám is fontosnak érezte ezt. Mert a jövőre gondolt.
Inkább jelzésértékű gesztus: Én úgy szeretnék elpihenni, úgy szeretnék a halottamtól is búcsút venni, hogy ez nem a végállomás. Nem eltakarítani, elhamvasztani, szépen búcsúztatni akarom, hanem készülni az örökkévalóságra.
Nem azt állítom, hogy ez bizonyítja a feltámadást, hanem azt, hogy Ábrahám hitt, és hogy a zsidóság hagyományosan hisz benne.
A Zohár kiemeli, hogy Ábrahám a barlangban ősi fényt és édeni illatot is észlelt, és rájött, hogy ott nyugszik Ádám és Éva is. Sőt! A holtak feltámadása is itt kezdődik majd el!
3, A történet másik főszereplője Izsák, a fiú, aki a feltámadás előképe.
Persze Izsákot igazából nem áldozták fel, épp csak megkötözték. De hogy Ábrahám készen állt az áldozatra, nem azt mutatja, hogy ne ragaszkodott volna a fiához. Inkább azt, hogy hitt abban, Isten a halálból is vissza tudja neki adni.
Sőt! A hagyomány szerint Izsák lelke valóban kiszállt a testéből, mikor Ábrahám felemelte a kését, amikor pedig az Úr angyala szólt, valóban visszatért belé. (Pirkei DeRabbi Eliezer 31:10) Sőt! Múlt szombaton olvastuk, hogy Ábrahám visszatért. Izsák hová lett közben? Van olyan hagyomány, amely szerint Isten magához vette őt. 3 évig élt az Éden kertjében, mielőtt visszatért volna.
Izsák élete onnantól már nem az az élet volt, amelyet előtte élt. Az az Izsák, aki most Rebekát feleségül veszi, már egy új, feltámadt életben jár.
„Hit által ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor Isten próbára tette, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéreteket kapta, akinek megmondatott: „Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni.” Azt gondolta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett.” (Zsidókhoz írt levél 11:17-19)
Úgy tűnik, az Újszövetség szerzője is a feje búbjáig benne élt a zsidó hagyományokban.
4, A menyasszony képe előre jelzi az eljövendő világot.
Ezt pedig a Berésit Rabbah 60:7 mondja nekünk.
„Sára sátrának dicsősége visszatér Rebekával –
így az isteni jelenlét nem szűnik meg.”
A férfi és nő szövetsége a zsidó hagyományokban Isten és Izráel örök szövetségének a képe. Épp ezért a szerelem nem játék. Egy erős fejlődő, szenvedélyes, hűséges kapcsolat Istenre mutat. A hűtlenség, a bántalmazás, a kihasználás pedig Isten örök szövetségének egy kevésbé vicces paródiája.
Rebeka reggel talán úgy kelt fel, hogy azt gondolta, elmegy vízért, aztán lesznek még feladatai, később pedig csacsoghat a barátnőivel. Estére azonban megtudta, hogy feleségül kérik egy ismeretlen férfi számára.
Azaz hogy mégsem. Ez a férfi Ábrahám gyermeke. Isten útmutatását keresve találtak rá. Ki tudja, talán még meg sem született, amikor Isten már elkészítette ezt a napot. De most egy pillanatra, mintha Isten is megállt és várt volna. Hogyan dönt Rebeka? Marad még kicsit? Elbúcsúzik? Vagy hallani sem akar a sosem látott kérőről? Vajon megtörténhet, hogy Rebeka nemet mond? Mintha a családja is marasztalná.
És igen! Rebeka megy.
Ha csak ezt a földi életet nézzük, már sosem látja viszont a családját. Idegenek között fog élni, gyermekeket nevelni. De Rebeka nem a földi életre tekint. Ő Isten örök szövetségének kiábrázolása. Hívja a Vőlegény, és érti, mi a szerepe, felelőssége.
Rebekában ott van Izráel és ott van a Messiás is.
Egy izgalmas kérdés lenne, ha azt mondanám, a Messiás téged hív. Nem ismered. Ha hallottál is róla valószínűleg félinformációkat, a félelem és a gyanakvás szavait. Ki hinné, de ő is a rokonod. Ábrahám fia. Júda gyermeke, Dávid örököse. Zsidóként élt, zsidóként halt meg, és támadt fel. A kérdés, hogy elindulsz-e, hogy többet megtudj róla? Nem mondom, kockázatosan hangzik.
5, Az örökség
Ahogyan Ábrahám elrendezte, hogy Izsák örököljön, ahogyan gondoskodott a többi fiáról is, még ha hivatalosan nem is örökséget hagyott rájuk. Mindez a jövőre, a népek sorsára, az ígéretek beteljesedésére mutat.
De a rabbik ebben is a feltámadás, az örök élet reménységét látták. Rabbinikus alapelv: „Az igaz öröksége él benne és utána is.”
(lásd Berésit Rabbah 60 és Midrás Tanchuma, Chajé Szárá)
Ábrahám egész életében nomádként, birtok és ország nélkül élt. Ez nem sok. Egy-egy nemzedék leginkább önmagára, gyermekeire, esetleg unokáira tud gondolni. Az, hogy a „köbüki” milyen országban lakik, kevéssé izgatja Mézgáékat. Ábrahám számára mégis hihetetlenül izgalmas, hogy mi lesz Izsák utódai és Izmael utódai között. Hogy hanyadik nemzedék fog visszatérni a fogságból.
Miért? Mert ő is részese lesz. A Chajé Szárá erről a reménységről szól.
