Jitró
Tóra: 2Móz 18:1–20:26
Haftara: Ézs 6:1-7:6 9:6-7
Soha nem voltunk még ennyire szabadok. Eldönthetjük, kik vagyunk, mit gondolunk, hogyan élünk, mit tekintünk jónak vagy rossznak.
És mégis: egyre több a szorongás, a kiégés, a döntési fáradtság.
A WHO szerint a COVID első évében világszerte 25%-kal nőtt a szorongás és a depresszió előfordulása, a Gallup pedig azt méri, hogy globálisan magas a napi stressz és aggódás, és ez a helyzet romlott az elmúlt évtizedben.
A Z generáció egy 2025-ös felmérés szerint olyannyira nem tudja kezelni ezt a megnőtt szorongást, hogy 34%-uk felírt gyógyszert szed mentális egészségügyi okkal, és további 19% nem receptköteles szereket szed a tünetek enyhítésére.
Egy kattintással bármi elérhető.
Csak a nyugalom nem.
Közben Herbert Simon klasszikus mondata (‘az információbőség figyelemszegénységet hoz’) ma mindennapi tapasztalat: túl sok inger, túl sok döntés, túl kevés belső kapaszkodó.
Mi van, ha a teljes szabadság nemcsak lehetőség, hanem teher is? Mi történik, ha tényleg minden rajtad múlik?
“A szabadság önfegyelem nélkül káosz “ (Abraham Joshua Heshel)
A Biblia egyik legrégebbi szövege meglepő választ ad erre. A Tíz Ige, vagy “Tízparancsolat” nem a szabadság ellen született – hanem a szabadság térképeként, hogy biztosan oda találj, ahová eljutni szeretnél. Máris mondom, hogyan.
1/ A Tíz ige – Identitás
Ha esetleg hittanból tanultad, vagy kikerested és most olvasgatod a tízparancsolatot, általában a sorai úgy kezdődnek: Ne… vagy ha nem tiltó parancsról van szó, felszólító módban: pl. Emlékezz meg,,,
Ha viszont a mélyére ásol, azt találod, hogy nem felszólító módban íródtak. Inkább amolyan jövőidőt kifejező érdekes kijelentő módban (imperfektum, ahogy Dezső bácsitól tanultuk). Nem lesz más istened… Nem fogsz lopni…
Hogy ez mit jelent? Nagyon sok dolgot. Nem olyan tiltólista, mint amit egy Közösségi ház vécéjébe függesztenek ki: pl. ne tömd tele a lefolyót, vagy használd a kefét is… ezeket írnánk felszólító módban.
A tíz ige azonban egészen más. Egy szövetségi dokumentum. A megszabadított Izráel és Isten közötti szövetségi élet alapjait fekteti le.
Elmondja, kicsoda Isten, azután a tíz igében elmondja, hogyan él a megszabadított nép Vele szövetségben. Kapcsolatban.
“Az erkölcsi élet nem az autonómiával kezdődik, hanem a kapcsolattal.” (Jonathan Sacks rabbi)
Kötelező. Igen. Nagyon szigorúan. De nem csupán egy rabszolganépnek ad parancsot. Új identitást ad egy szabad népnek egy egészen új szövetségi viszonylatban. Egy új méltóságban helyezi el őket.
Nem pusztán parancsot oszt. Identitást ad. Olyasmit, ami a mai kapaszkodót veszített világunkban megfizethetetlen.
2/ A tíz ige – kapaszkodó
Mi a jó és mi a rossz? Nincsenek ilyenek, csupán narratívák.
Az erkölcs relatív lett. Egy alku végeredménye. Szabályok, amik abban segítenek, hogy minél kevésbé zavarjuk egymást. Azon túl pedig te döntöd el, mi a jó neked. Csakhogy ezzel megszűnik a kapaszkodó. Nincs fent és lent. Úgy érezhetjük magunkat, mint az óvatlan űrhajós, aki egy csavart szeretett volna kihajtani, de ehelyett ő maga forog körbe a világűrben.
Nem vagyok rossz, csak traumatizált. Csak fel kell oldanom a bűntudatomat. Csak elk ell fogadnom magamat.
Saját tapasztalatom, hogy valahol szívszaggató, de felszabadító is kimondani: Bűnt követtem el. Mi alapján? Egy örök erkölcsi törvény alapján, Isten előtt. Már tudom is, hogy hol tartok, hányadán állok. Látok célt, kapok kapaszkodót, és el tudok indulni bocsánatot kérni.
A hagyomány szerint mikor Izráel a Szinájhoz ért, és az Örökkévaló szövetséget kötött velük, föléjük borította a hegyet. (Talmud Shabbat 88) Elég hajmeresztően hangzik. Ám az abszolút erkölcsi jó ilyen. Nem önkényesen kényszerítik ránk, egyszerűen létezik. Nem te döntötted el, mi az. Lehet kényelmetlen, lehet akadálya a szeszélyeinknek, de ha figyelmen kívül hagyjuk, alaposan összetörhetjük magunkat, mert attól még ott van. Így azonban kapaszkodót is jelent.
A gyengéknek van szükségük kapaszkodóra? Nem. Ahogyan a szervezetünk arra lett kitalálva, hogy földi gravitációban járjuk az utunkat, ahogy a belső fülünk elmondja, mere van a fent és lent, kapaszkodóra is azért van szükségünk, mert van jó és rossz. Ha megpróbáljuk kiiktatni, a végeredmény katasztrófa.
3/ A tíz ige – nem kell istennek lenned.
“Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened” (Semot 20:2 IMIT ford.)
Istennek nagyon sok dolga van. Nagyon sok döntést kell hoznia. Ha a szabadságban önmagunk istenévé váltunk, az bizony nagyon hamar vezet kiégéshez.
Mikor a nyári balesetem után az orvosomat kérdezgettem, hogy mi várható, mikorra gyógyulok meg, hány hét után vállalhatok be egy 3000 méteres hegycsúcsot, szerencsémre és szerencséjére mindig csak ezt mondogatta: “Nem vagyok Jóisten.” (Ez úton üzenem, hogy jó munkát végzett, és mindent nagyon köszönök.)
Igaza volt. Talán nekem is erre volt szükségem, hogy imádkozzak és pihenjek kérdezgetés és kontrollálás helyett. De neki is segített, hogy munka után hazamenjen, megölelje a feleségét és kipihenje magát, bízva az éjszakás kollégái tudásában.
Szabad vagy. Méltósággal élhetsz. De van valaki, aki bölcsebb, hatalmasabb és minden tekintetben „egészen más”. Ez nem veszi el a szabadságot. Inkább segít fókuszálni arra, ami valóban a te felelősséged.
Nem kell mindent neked eldöntened.
Nem kell, hogy mindig igazad legyen.
Nem kell minden córeszt neked orvosolnod.
Ez szabadság.
4/ A tíz ige – kívül és belül egyensúlyban
Ha belül nincs rend, kívül sem lesz. És fordítva is igaz.
A tíz ige két kőtáblán volt, a két tábla pedig a hagyományos elképzelésünk szerint az Istennel való kapcsolatunk és az embertárssal való kapcsolatunk szabadságát írja le. Az előbbi belül tesz rendet, az utóbbi kívül, a társadalomban. (Valójában technikailag Mózes két táblája mindkét oldalán tele volt írva. Mikor elfogyott a hely, valószínűleg megfordította, mikor betelt az egyik, kezdte a másikat. De azért jól hangzik ez a felosztás, nem? Didaktikailag mindenképp.)
Az egyes parancsolatok egymással párhuzamban vannak. Persze a parancsolatokat különféle vallási hagyományok másképp határolják, de én most csupán érdekességképpen nem a saját protestáns hagyományaimat, hanem a rabbinikus felosztást követem.
1/ Én vagyok a te Istened… 6/Ne ölj, ne pusztítsd el az embert, Isten képmását
2/Ne legyen más Istened… 7/Légy hűséges a szövetségesedhez, a feleségedhez
3/Ne mondd ki hiába (ne lopd meg) Isten nevét 8/Ne lopj felebarátodtól
4/Emlékezz meg a nyugalom napjáról, tanúskodva a teremtésről 9/ Légy megbízható tanúja a felebarátnak
5/Tiszteld apádat és anyádat 10/Tiszteld a másik ember határait
vagy Légy hálás a szüleidért / Légy hálás azért, amid van
Érdekes lehet számodra, hogy a szülők tisztelete is az Istennel való kapcsolat táblájára került. Ha református vagy katolikus hittanra jártál, ott nem ezt szoktuk meg. De gondolj csak bele: Ahhoz, hogy te élj, kire volt szükség? Istenre, Anyára, Apára.
Mikor szüleinkkel fasirtban vagyunk nem egyszerűen őket bántjuk meg. Belül, önmagunkkal nem tudunk zöld ágra vergődni. Persze a szüleink lehettek nagyonis problémásak. Előfordulhat, hogy a határainkat meg kell tartanunk velük szemben. De ahhoz, hogy rend legyen belül, tudnunk kell kezelni az ő szerepüket, tekintélyüket. Nem, nincs rá gyors és künnyű megoldás. Csak most szeretném kimondani neked, hogy ez is megkerülhetetlen a szabadság útján.
Ahogy felrajzoltuk az összefüggéseket, máris láthatod, hogy nagyon nehéz kiválasztani a kedvenc parancsolatunkat, azt megtartva, a többit pedig lesajnálva. Ezek összefüggenek egymással, összekapaszkodva segítenek a szabadság lépéseiben. Így, együtt.
5/ Próbáld ki! Működik.
Próbáld ki stresszes pillanatokban! Vegyél egy mély levegőt, és keress magadnak egy új identitást!
Szituáció péntek este: „még nem fejeztem be a feladataimat, leharapják a fejemet, megbüntetnek, leszakad az ég…”
Identitás: Isten teremtette a világot. Talán tudna vigyázni az égre, hogy ne szakadjon le. Most pihenni fogok.
Szituáció: Hihetetlen, hogy mennyire nem lehet kijönni a pénzből!
Identitás: Hálás vagyok mindazért, amim van. Főleg azért, hogy dolgozni tudok. Lássuk, mire vágyom igazából…!
Szituáció: Szüleim mindenbe beleszólnak.
Identitás: Tőlük kaptam önmagamat. Talán azért zavarnak ennyire, mert hasonlítok rájuk. Nem biztos, hogy meg kell változtatnom őket.
Ezek csak ötletek. Nem is biztos, hogy minden helyzetre érvényesek így, önmagukban. De a tíz ige nagyon beszédes lehet számodra, és megmondhatja azt, amit én nem. Ki vagy te, és hogyan élhetsz egy szabad, céltudatos, örömteli életet.
Még egy szituáció: Vétkeztem. A tíz ige szerint nincs rendben az, ahogy viselkedtem. Már megint önmagam istene próbáltam lenni, mindenkinél okosabb, mindent megoldani tudó, vagy épp önző…
„Nincs ember, aki ne vétkeznék” (1Királyok 8:46)
Tehát a szabadságban járva biztosan volt és lesz ilyen.
Identitás: „Istenem, bocsáss meg nekem!” – Ne magyarázd! Csak mondd el Neki, hogy elrontottad! Csak helyezd el magad a fent és lent, a jó és rossz viszonylatában! Aztán indulj arra, amerre helyes! Főleg: ismerd meg Istent, aki nem csupán haragszik a bűn miatt, de elég fontos is vagy neki annyira, hogy kimentsen a bajból. (Erről még nagyon sokat fogunk írni a későbbiekben.)
A tíz ige nem morális kalapács, hanem iránytű. Jól jön, ha elveszettnek érzed magad.
