Savuot ünnepének egy különleges előírása, hogy kivételesen kovászos kenyeret kellett bemutatni/meglengetni az Örökkévaló jelenlétében.
Miért kovászos?
Azért furcsa ez, mert a Biblia szimbolikájában a kovász többnyire a bűn jelképe szokott lenni. A kovász megerjeszti, felfújja a tésztát, ahogyan a bűn érzéketlenné, gőgössé tesz.
Ezért fontos, hogy pl. peszachkor is kitakarítsunk mindenfajta kovászt a házunkból. Akkor a háziasszony a pincétől a padlásig alapos takarítást végez, az edényeket, tűzhelyet is „kikaserolja”. A ház ura pedig gyertyával kutatja végig a házat az utolsó hátramaradt morzsák után, vidám gyereksereggel a sarkában. A kovászt meg sem érinti, hanem egy tollal kanálra sepregeti kendőbe köti és hagyományosan a zsinagóga udvarán égeti el.
Ez a történet így kerek és érthető lenne, ha nem épp az Örökkévaló kérné, hogy 50 nappal Peszach után két kifejezetten kovászos kenyeret lengessenek meg a Szentélyben az ünnep örömére.
Kovász mint áldás
Értenünk kell persze azt is, hogy mindez mezőgazdasági kontextusban keletkezett. A Peszach az aratás kezdete, a Savuot pedig a lezárulása. A kovász csupán jelkép, épp ezért akár változhat is, hogy épp hogyan tekintünk rá.
Az aratás végén tehát a megkelesztett puha kenyér lehet a bőségnek is jelképe. Hiszen Peszachkor az előző év kovászát kitakarítottuk. Az aratás végére azonban új kovász érett be, ezzel az új év új kenyere is puha, foszlós, és hálára indít. Ez az egyik lehetséges magyarázat.
Mit kezdjünk a kovásszal
De vessünk egy pillantást a másik magyarázatra is! Kezeljük kicsit úgy a kovászt, mint ami a bűnre emlékeztet minket!
Az emberi természetnek sajnos része a „kovász”. Az embernek vannak nem tiszta állapotai. Nem tehetünk mást, mint hogy ezzel együtt is Istent szolgáljuk. Ahogy a bölcsek mondták:
„Pészachkor kiűzzük a kovászt, Shavuotkor megszenteljük.” (Pesikta Rabbati 20)
Ez pedig egy nagyon fontos üzenet számunkra. Nagyon nagy veszély az, ha nem törődünk vele, mi lakik bennünk. Folytatjuk vallásos programunkat, miközben a háttérben ezerszer megalkudtunk a lelkiismeretünkkel. Azt gondoljuk, belefér, mert senki nem tud róla. Nem fér bele.
Ugyanakkor az is veszélyes, ha azért nem jövünk, mert látjuk a „kovászt” az életünkben és zavar. Gondolhatjuk, hogy Isten „büntibe” tesz minket a bukásaink miatt. Valójában azonban Isten arra vágyik, hogy a bukásainkkal és rossz lelkiismeretünkkel is Hozzá jöjjünk.
Nem kiűzni, megszentelni akar. A két kenyér nagyon szépen emlékeztethet erre.
Mi mindent jelenthet az, hogy két kenyeret kellett hozni?
1, A két kenyér a kettős aratás: árpa és búza
Egyszerű mezőgazdasági emlékeztető. Az aratás peszachtól savuotig tart. Az árpa már hamarabb beérik, már a kovásztalan kenyerek napjaiban felmutatták a szentélyben az első kévét. A búza csak később érett be, de savuotra az egész aratás befejeződött.
A két kenyér tehát jelképezheti a kétféle gabonát, vele Isten kétféle áldását.
2, A két kőtábla
A hagyomány ugyanis úgy tudja, a törvényadás épp 50 nappal a kivonulás után történt meg. A Biblia szövegében nem ennyire követhető a történet, de a hagyomány így tudja, mi is elfogadhatjuk.
Mózes a tíz igét két kőtáblán kapta meg Istentől. Ez a tíz ige, a tízparancsolat valójában olyan, mint egy „alkotmány”, ami az alapokat fekteti le, átfogó, rövid, nem megy a részletekbe. A két kőtábla mintha két részre bontaná a tíz parancsolatot. Az első parancsolatok az Örökkévalóval való kapcsolatunkat erősítik, a későbbiek pedig az egymással, embertársainkkal való bánásmódra figyelmeztetnek. Egyik sem létezhet a másik nélkül.
3, A Tóra és a micvák
A Tóra egy átfogó mű. Nem „törvény” csupán, hiba így fordítani. Tanítás, történet, kijelentés, világlátás, amelyben persze ott vannak az egyes micvák, egyes „parancsolatok”.
„Mert mécses a parancs és a tan világosság, és élet útja az oktatásnak feddései.” Példabeszédek 6:23
A Tóra a fény, a micvák a mécsesek, amelyekben a fény ragyog.
4, A két Szentély Izráel történetében
A Salamon által épített Szentély, amely a babiloni fogságbavitelig állt fenn, majd a hazatérők által felépített és Nagy Heródes által pompásan kiépített Második Szentély, amelyet a római seregek I.Sz. 70-ben romboltak le.
A bibliai judaizmus számára hatalmas krízis az, hogy ma nincs olyan templom, ahol be lehetne mutatni az elrendelt áldozatokat. Nem egyszerű tanfejlődésről van szó. Valóban az a helyzet, hogy nincs jóvátétel, nincs engesztelés, nincs peszachi áldozat… a Tórával ellentétes módon ezek nélkül történnek az ünnepek.
A mai judaizmusban sok szertartás, ünnepi hagyomány erre a fájdalmas hiányra mutat rá.
Az Újszövetség bár még a pusztulás előtt íródott, a megoldást ott látja, hogy a Messiás Jesua egyszeri áldozatával minden ilyen követelménynek eleget tett, így az áldozati rend célhoz ért.
5, A kohanim és Izráel többi törzse
Különleges helyzet az, hogy egyetlen család, vagy tágabb értelemben egyetlen törzs végzi el a feladatot a teljes népért. A kohénok lettek kiválasztva. Sok dologban el kellett különülniük, áldozatot kellett hozniuk személyes életükben a népért. Kiváltság és teher egyben.
6, Izráel és a nemzetek
Az, hogy Izráel választott nép, sokkal inkább az a teher, elkülönített, megszentelt és megterhelt állapot, mint amiről az előbb beszéltünk. Ahogy a kohénokat kiválasztotta Isten Izráelből, úgy Izráelt kiválasztotta a népek közül.
Teher, feladat, kiváltság, elkülönültség, megszentelt állapot, de nem azért, hogy a nemzetekkel ne törődjön. Épp az ő érdekükben választott egy népet egy különleges feladatra, hogy egy napon így hozzon áldást az egész világra, minden népre.
„Két kenyér, de egy illat: mert az Úr előtt minden élet egy kenyérré lesz.” (Zohar, Emor 98b)
Ebben a mostani írásban csupán megrángattuk ezeket a szálakat, és máris látjuk, milyen messzire, mélyre vezet a Savuot egyetlen különleges szimbóluma.
Mi a Jom Tov csapatában úgy látjuk, Isten minden ünneppel, minden szertartással, minden kijelentésével egy hatalmas cél felé mutat, a Jesuában, Jézusban elkészített végső szabadulásra. Szeretnél erről többet hallani? Írd meg a kérdéseinket és szívesen beszélgetünk veled erről.
