Melyik a világ legismertebb „love story”-ja? Lehet bekiabálni, hátha idáig hallom!
- Rómeó és Júlia! Hófehérke! Hamupipőke! Kis hableány!…
Ugye, mondom, hogy ide hallom?! Lehet még sorolni a Disney rajzfilmeket, színműveket, operákat, filmeket, de van egy történet, ami azt hiszem, a kategória abszolút győztese, hiszen évezredeken át, mind a mai napig emberek milliói, zsidók és keresztyének olvassák és ismerik: Ruth könyve, egy igazi, ókori „love-story”.
Történet egy fiatal özvegyről, aki megtetszik a tisztességes, jómódú gazdának, de persze, ahogy az oly gyakran megesik a férfiakkal, még a saját érzéseire is süket. Itt lép közbe némi furfanggal a jóindulatú idősebb asszony, akinek sikerül összeboronálni a fiatalokat, és máris kész a korabeli „happy end”: házasság és gyermekáldás. (Nem, nem ott ér véget a történet, hogy a szerelmesek egymás karjaiba omlanak…) Ez a könyv első ránézésre egészen szimplának tűnik – amíg észre nem vesszük a rejtett főszereplőt és rá nem jövünk: ez valójában Naomi könyve, hiszen általa kerül Ruth Izraelbe, az ő segítségével lesz Boáz felesége, így lesz Ruth Dávid király dédmamája, és ő mutatja be a „cheszedet”, ami a legnagyobb bajban is megtart – ami „kézen fog, és hazavezet”, igazán, haza. Az egész könyv az ő tragédiájával kezdődik és az ő örömével ér véget.
Naomi története
Fiatalasszonyként hagyja el Júdát az éhínség idején férjével és két fiával együtt, hogy Moáb földjén telepedjenek le. A hagyomány nem nézi jó szemmel ezt a döntést: micsoda dolog – Elimelech, a családfő pogány földre vándorol ahelyett, hogy népével maradna a nehéz időszakban! Ami ezután történik, a régi bölcsek Isten büntetéseként értelmezik: Elimelech meghal, majd Naomi kiházasítja a két fiát, akik 10 évre rá szintén meghalnak, ráadásul utód nélkül. A könyv elejére Naomi elveszíti a férjét, mindkét gyermekét, társadalmi biztonságát, egzisztenciáját és a jövőjét is.
Innen lép tovább: menyeivel együtt Izrael földje felé indul, majd meggyőzi Orpát, hogy térjen vissza „apja házába” – Ruth viszont kitart mellette, elmond egy gyönyörű fogadalmat (esküvőkön is gyakran hangzanak el ezek a sorok), és anyósa mellett marad.
Kapcsolat a keserűség idején
Amikor a két nő megérkezik Betlehembe, Naomi nem veszi fel az erős-nő-pózt, nem próbál szuper-kegyes lenni „Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úrnak neve” – ami persze rendben van, ha valaki komolyan gondolja, de nagyon káros, ha csak megfelelési kényszerből hangzik el. Naomi zavarbaejtően őszinte, és megmutatja, hogy Isten népe között is van helye keserűségnek, gyásznak, miközben mégis megmarad a kapcsolat Istennel:
„Ne hívjatok engem Naóminak, hívjatok Márának, mert nagyon megkeserített engem a Mindenható. Telten mentem el, és üresen hozott vissza engem az Örökkévaló; miért hívnátok engem Naóminak, holott az Örökkévaló megalázott engem és a Mindenható bajt hozott rám?” (Ruth 1:20-21)
Fájdalmában sem hagyja el Istent: alig két mondatban négyszer hangzik el az Örökkévaló megszólítása valamilyen formában! A Biblia sokkal realistább, mint mi vagyunk – Dávid király, Mózes és a többi próféta is „kiborul” olykor: a hit nem felvett álarc, nem mindig győzelmes és magabiztos, lehet elkeseredni, kétségbeesni, akár még vitába is szállni Istennel – a hit és a Mindenhatóval való kapcsolat alapja az őszinteség. Amiben jogod van kimondani, ha valami fáj.
Épp, mint Izrael!
Ha Ruthot a pogányok és betérők példájának látjuk, Naomi Izrael népét állítja elénk – a Zohár is így mutatja be: ahogy Naomi elhagyja Izrael földjét, veszteségeket él át, kiüresedik, majd visszatér és helyreáll az élete, úgy járja végig Izrael is a száműzetés, veszteség és helyreállás útját. Sőt, ez az özvegyasszony pontosan azt teszi, ami Izrael küldetése! Mert a „kiválasztott” nép nem azért választatott, hogy Isten „apuci kedvencét” játsszon vele, hanem, mert célt adott neki.
Jesaja (Ézsaiás) így írja: „…világossággá teszlek a népek számára…”. „Or gojim” leszel, te mutatod be Istent a többi népnek, te vezeted őket a Mindenható felé, mint lámpás a sötétben. A Smot (2. Mózes) azt ígéri: „Papok királysága és szent nép lesztek.”. Papok – akik Isten és ember között közvetítenek – ezt a feladatot adja az Örökkévaló Izrael népének. A Devarim (5. Mózes) 4:6 pedig azt is elmondja, hogyan tud a népek világosságává lenni: az Örökkévaló törvényét nemcsak megélni kell „Őrizzétek meg tehát és teljesítsétek”, de el is kell mondani nekik „akik hallják mind e törvényeket”! Utat mutatni, közvetíteni, megélni a Törvényt és beszélni róla – ez Izrael feladata.
Kapcsolat, ami megtart
Naomi pontosan ezt teszi Ruthtal: utat mutat neki Isten felé, úgy él, hogy Ruth követni akarja, és tanítja Izrael szokásaira, törvényeire. De mi olyan vonzó Naomi életében, hogy Ruth el akarja hagyni érte korábbi családját, népét, mindent, ami ismerős? Nincs vagyona – két ilyen költözés után aligha maradt sok értéke. Nincs fia – nincs, aki feleségül vegye Ruthot, hogy gyermeke születhessen. Nincs kapcsolati tőkéje – több mint 10 éve hagyta el a népét. Mit lát benne Ruth, ami mindent megér, amit otthon, Moáb földjén nem talál meg?
Naominak kapcsolata van. Istennel és Izrael népével. Ő Moáb földjén is izraelita, oda tér vissza, népéhez, nemzetségéhez, Istenéhez, s ez ugyan nem ígér konkrét megoldást, de megtartó reménységet igen. Stabilitást, amit a mai napig sokan vágyakozva néznek: „Könnyű neked, Bogi! Bár én is tudnék úgy hinni, mint te!” (Könnyű… aham…)
A Talmud hozzátesz még egy érdekességet. A Jövámot szerint a Ruth könyvében található fogadalom egy párbeszéd egyik fele – a másik felét Naomi mondta, tanítva menyét, mivel jár az Izraelhez tartozás. Valahogy így szól:
- Szombaton mi nem mehetünk akármennyit.
- „Ahová te mégy, oda megyek.”
- Vannak parancsolataink.
- „A te néped az én népem.”
- Tilos az idegen istenek imádása.
- „A te Istened az én Istenem.”
Naomi Izrael küldetését teljesíti: közvetít, megéli és el is magyarázza a hitét.
CHESZED – a cselekvő kapcsolat
Mi ad erőt ehhez Naominak? Hogy a tragédiák után ne roskadjon magába, ne adja fel, ne váljék belőle koldusasszony valamelyik moabita város főterén, hanem visszatérjen Izraelbe és újra fel tudja építeni az életét?
A hűség. Hűség a népéhez, Istenéhez, gondoskodó hűség a menye felé – a CHESZED. Ez a kulcs Naomi életében, és azt hiszem, a mi életünkben is.
Nehéz szó ez a fordítók számára, mert többrétegű, mint a hagyma (vagy az ogre…). Szokták szeretetnek fordítani, kegyelemnek, irgalomnak, szövetségi hűségnek, de egy dolog mindig kimarad: a cheszed nem érzelem, elmélet vagy filozófia, hanem aktív cselekvés.
Ez Isten egyik alapvető tulajdonsága. A Sínai-hegynél elhangzó kijelentésben az Örökkévaló „bőséges cheszedben és hűségben”, sőt, a zsoltáros azt mondja, a világ cheszedre épül. Azért vagyunk még, mert Isten hűséges.
A hagyomány rámutat, hogy a Tóra cheszeddel kezdődik és végződik. Az elején Isten a cheszed cselekedeteként ruhát készít Ádámnak és Évának, a végén pedig ő maga gondoskodik Mózes temetéséről. Mi, ha a „cheszed cselekedeteit” (gemilut chaszidim) végezzük, nem valami újat találunk ki, csak Isten példáját utánozzuk. Ilyenek a vendégfogadás, beteglátogatás, a gyászolók vigasztalása, szegények segítése, az idegen befogadása vagy a halottak eltemetése. A Talmud szerint a cheszed több, mint az adakozás, mert pénzzel és személyes jelenléttel is történhet, szegénynek és gazdagnak, élőnek és holtnak is adható.
Naomit Istenéhez való hűsége tartotta meg Moáb földjén, a legmélyebb gyászban, a népéhez való hűsége vitte vissza Izrael földjére, és a menyéhez fűződő, gyakorlatias cheszedje segített túlélni a visszaérkezése után. De ugyanezt a szövetségi hűséget látjuk Ruthtól Naomi felé, Boáztól Ruth felé, sőt, Istentől mindannyiuk felé. És ez az a gyakorlati, szövetségi hűség, amellyel Isten mind a mai napig szereti választott népét. Pál apostol, akinek levelei az Újszövetség jelentős részét adják, újra-és-újra hangsúlyozza, hogy ez a szövetség örök és visszavonhatatlan. (Még akkor is, ha egyes keresztények hajlamosak megfeledkezni erről…)
A CHESZED emberei
Ahogy Naomi önzetlenül elengedi Ruthot (bár saját érdekei az ellenkezőjét diktálnák), ahogy tanítja, bevezeti Izrael tövényeibe, szokásaiba, amilyen kreativitással tanácsolja, hogy a jövőjéről gondoskodjon – mind a cheszed gyönyörű példája.
Ezért szeretem Naomit. A chucpáért – a szemtelen bátorságért – amivel a cséplés idején beküldi a menyét a mezőn alvó Boáz takarója alá (így, ha reggel, ébredéskor a szolgák „együtt hálva” találják őket, a férfinek akkor is „illő” feleségül venni a nőt, ha valójában semmi nem történt köztük). A gyakorlatias elszántságért, ami új lendületet ad az egyébként teljesen jogos sértettség, Isten felé való elvárás, vagy bénító önsajnálat helyett. Nála nincs vádaskodás: „Ha lenne Isten, nem kellett volna elveszítenem a családomat!”, a cheszed akkor is megtartja, mikor minden más kicsúszik alóla.
Kipróbáltam: működik. Akkor is, mikor „csoda, hogy ennyire egyben vagy”. Volt már ilyen, mikor egy barátomnak meséltem kicsit a múltamról. Nem azért „vagyok egyben”, mert annyira könnyű nekem, vagy mert annyira erős lennék, pusztán csak van, aki egyben tartson!
És az Istennel való szerető, szövetségi kapcsolat akkor is tud nagyszerű meglepetésekkel szolgálni, mikor, mint Boáz, úgy érzed, minden rendben. Gondolta vajon Boáz, hogy ilyen áldásban lesz része? Hogy ő lesz a dédapja Izrael legnagyobb királyának, és a neve bekerül a messiás nemzetségtáblázatába?!
Az Istennel megélt kapcsolat, az aktív cheszed olyan áldásokat rejt, amikre többnyire fantáziánk sincs, és mikor a legnagyobb szükség van rá, „kézen fog, és hazavezet”.
