A legtöbb hagyományos (un. népegyházi) keresztény két dologgal nagyon nehezen tud fejben megbirkózni. Az egyik a pünkösd ünnepe, amire talán ismeri az egyházi szakzsargont, de gőze sincs, mit is jelent valójában. Ennek kapcsán ha azt mondjuk neki, hogy a Savuot a zsidó pünkösd, akkor egy érthetetlen fogalmat egy másik érthetetlen fogalommal magyaráztunk meg.
A másik, amivel nehezen tud mit kezdeni, a zsidóság. Mit jelent a választott nép? Mit jelent az ígéret? Mit jelent, hogy Jézus is zsidó volt, és sorsközösséget vállalt népével?
Most ezek örömére felteszem a kérdést a címsorban. Mutatok hét olyan rétegét, hagyományát a zsidó Savuot ünnepének, ami szimbolikájában számomra erőteljesen mutat Jézusra, és a legtöbb keresztény alig tud róla valamit.
1, Ómerszámlálás:
A várakozás időszaka. Az első kéve bemutatása után még nem látjuk, csak hisszük, hogy szép lesz a termés, és csodás évet zárunk.
A TaNaCh megígérte nekünk, hogy lesz feltámadás, és az igazak részesei lesznek az eljövendő Országnak.
De eddig csupán egyetlen ember támadt fel a halálból. Jesua/Jézus az első zsengéje az igazak feltámadásának. Mi pedig várakozunk, és tudjuk, hogy az Örökkévaló ígéretei nem vesznek el.
2, Az aratás:
Izráel összegyűjtése. Jesua/Jézus tesuvára, azaz megtérésre hívta Izráelt, nyitottan és őszintén fogadta a zsidóságtól eltávolodottakat is, de a magukat kegyesnek gondolók elé is komoly kihívást állított.
Azon a bizonyos Savuoton viszont Simeon (görög nevén Péter apostol) hívására 3000 zsidó döntött a tesuva (megtérés) mellett, és csatlakozott a közösséghez. Az aratás képe összekapcsolódott Izrael összegyűjtésének képével, maga Jézus is használta ezt. Azon a Savuoton ez a végső aratás elkezdődött.
3, Tűz és szél:
Az Örökkévaló megjelenését kísérte a Szinájnál, és Izráel fiai meg is rettentek tőle. Nem véletlen a párhuzam Illés prófétával. Élete eseményei, csodái átélései kapcsán rendre megláthatjuk a párhuzamot Mózessel és a kivonulással. Akik az életének krónikásai voltak, valószínűleg élesen látták ezt a párhuzamot. Illés egy próféta, aki Mózeshez hasonló. Illés a Hóreb hegynél maga is találkozott a tűzzel, a viharral, végül az Örökkévaló egy halk és szelít hangon szólalt meg.
Ezékiel Izráel helyreállítását is a négy égtáj felől érkező Ruach formájában látta, amely életet lehel a kiszáradt csontokba. A párhuzam itt is jól megfigyelhető.
Jeruzsálemben, Jézus feltámadása után 50 nappal is tűz és szélzúgás érkezik, majd mindenki számára érthető nyelven megszólal az üzenet. Egyszerre félelmetes és bátorító.
4, Tóra-adás és Szentlélek:
A Tóra édes a léleknek, édesebb, mint a testnek a túrós blincesz. De ha ellene szegülünk, fájdalmas következményeket hozunk magunkra. Márpedig a történelemnek nem volt olyan korszaka, amikor Izráel valóban maradéktalanul tartotta volna meg a Tórát, ami egyébként ilyen hatalmas kincsünk.
Sajnos ismerjük a fájdalmas következményeket is..
Az ígéret azonban, hogy Istenünk új szövetséget köt velünk. Abban az értelemben új szövetség ez, hogy a Tóra szavait a szívünkbe írja. Azaz nem a fenyegetés, a következmények vagy a szankciók miatt tartjuk meg mindezt, hanem a szívünk mélyén változik meg valami egészen gyökeresen.
Az ígéret szerint a Ruach haKodes lakik majd az egész népben, így ismerni fogjuk Őt.
Épp erről szól ez az ünnep. Azon a 2000 évvel ezelőtti napon, talán épp a Szentély csarnokaiban lehetett együtt Jézus megszeppent tanítványainak kis csoportja, amikor megjelentek a lángnyelvek, megrendült a föld, zúgott a szél, és valami belül, szívükben, gondolkodásukban egészen más lett.
Ez az öröm, ez a megértés, ez a lelkesedés nem múlt el egyik pillanatról a másikra. Csodák és gyökeres változások kísérték a munkájukat. Átélték Jeremiás és Jóel ígéretét.
Valóság ez ma? Aki Jézus követője, nem lesz tökéletes. De minél jobban ismeri a Messiást, annál inkább tenni fogja Isten akaratát, kényszer nélkül, örömmel.
5, Két kenyér: Miért kovásszal?
A kovász elválaszthatatlan a tésztától. Csupán idő kérdése, hogy a legtisztább macesztésztában is elinduljon az erjedés. Ugyanígy ott van az Isten elleni lázadás hajlama minden emberben. Még Izráel gyermekeiben is.
Isten elpusztíthatna bennünket, ahogyan mi peszach előtt a kovász maradékát. Ő azonban úgy döntött, megszenteli a bűnös embert. Először Izráel fiait, de azután a nemzeteket is. Ezért vette magára bűneinket, és ezért küldte el a Ruach haKodes-t hogy bennünk éljen, megszenteljen.
6, Két kenyér: Miért épp kettő?
Mert a Ruach haKodes nem csupán zsidókra áradt ki, hanem néhány éven belül rómaiakra, görögökre és más népekre is.
Jézus tanítványai zavarba is jöttek ettől a furcsa jelenségtől. De hamar megszületett a döntés. Aki Jesuát/Jézust követni szeretné, annak nem kell formálisan zsidóvá válnia. Lehet a Messiás nem zsidó követője. De igyekezzen úgy élni, ahogy a világ igazaihoz méltó. Így a zsidók és nem zsidók kettős egy népe az, ami csodásan megjelenik a hálaadás két kenyerében.
7, Rut könyve:
Ez a könyv valójában ennek a világméretű változásnak az ígéretét hordozza. A moábita Rút olyan népből származott, akik különösen is problematikusak voltak az Izráellel szembeni magatartásuk miatt. Mégis igaz és elkötelezett viselkedésével, szeretetével helyet kapott a Messiás vérvonalában.
Rut könyvében ebben az értelemben lehullanak a határok.
Rut és Naomi, akik Izráel Istenéhez menekülnek kiszolgáltatottságukban, megtalálták a Megváltót. Ő a történetben Boáz, aki megváltja a mezőt, ami a család tulajdona, befogadja az özvegyen maradt Naomit, és feleségül veszi Rutot.
Csodás előképe ő a Messiás Megváltónak, aki népe bűneiért szenvedett, és békességünk árát fizette ki, épp úgy, ahogy meg volt írva róla.
Nem az a kérdés, honnan származol, és melyik ágán a családodnak. Lehetsz zsidó, félzsidó, halahikusan, vagy épp csak dédapai ágon, de akár székely vagy olasz is. Ugyanúgy otthonra és új életre találhatsz a Megváltónál.
