רֹפֵא [ʁoˈfe(ʔ)] – gyógyító, רָפָא [ʁɑːˈfaʔ] – gyógyít. Aki gyógyít, mindig ugyanaz a személy:
„…mert én vagyok, az Örökkévaló, a te gyógyítód.” (Smot/2Mózes 15:26)
Érdekes összefüggés, hogy a à רָפָה rafa ami egyesek szerint közös eredetű a gyógyító szóval, azt jelenti, ellankadni, elernyedni, elengedni, esetleg elcsendesedni. Van összefüggés az elengedés, elcsendesedés és a gyógyulás között? Látni fogjuk, hogy igen.
A Biblia elbeszélése szerint a világ rendeltetésszerű állapota egy Istennel harmóniában való létezés volt. Ha úgy tetszik, egy nyugodt állapot. Itt nem létezett betegség sem. Amikor a harmónia felborult – az ember bűnbe esett – megjelent a feszültség Isten és ember között, ember és ember között, testvér és testvér között, nemzet és nemzet között, és megjelent a betegség, a fájdalom, a halál.
A betegség a bűn következménye? Fogalmazzunk óvatosabban. Annak a jele, hogy egy nyugalmából kibillent világban élünk. A gyógyulás pedig annak a jele, hogy Isten nem mondott le rólunk.
Fontos, hogy megértsük, a Biblia szerint nem minden egyes betegség az adott személy büntetése konkrét bűnökért. Néhány más vallással ellentétben a Biblia nem tanítja, hogy a betegség elviselésével jóvá kellene tennünk a bűneinket. Az ember, mint Isten képmása igenis enyhítheti a szenvedést, tehet a betegségek ellen, és Isten gyönyörködik az orvosok tudásában.
Bár nem büntetés a betgség, hiszen nagyon sok nyilvánvalóan önző ember él egészségesen, és sok ártatlan küzd betegségekkel, mindenki számára gyógyító élmény, ha átéli, hogy bűneit, múltbeli hibáit megbocsátották neki. Van, aki már ettől az élménytől gyógyulni kezd. Gyógyulás – elengedés. Összefügg így is.
Nem tudna Isten egycsapásra minden betegséget azonnal fizikailag is meggyógyítani? Persze, hogy megtehetné. Miért várat mégis, miért engedi?
Isten nagyon sok betegséget gyógyít meg. Ahogy kedves öreg barátom fogalmazott: „Isten gyógyít, orvosokkal, orvosok né’kül, vagy orvosok ellenére.”
Vagy ahogy Ofra Haza énekelte:
„Ő aki ott fent ül a magasságban, Ő, aki meggyógyít minden betegséget, Ő, aki rengeteg örömet ad a gyermekeknek, és aki igazságot szolgáltat…”
Ám a betegség – néha csak utólag látjuk meg – gyakran lehetőség az elcsendesedésre. Nem Isten betegít meg, de azzal, hogy engedi megtörténni, talán időt és csendet készít arra, hogy végre meghalljuk, amit már olyan régóta mond nekünk, de képtelenek voltunk meghallani.
A betegség lehet eszköz, de sosem cél. A betegség nem fog velünk maradni. Isten valami sokkal jobbat készítget az igazak számára:
“De bizony a mi betegségeinket ő viselte és a mi fájdalmainkat ő hordozta, pedig mi őt tekintettük sújtottnak, Istentől vertnek és nyomorgatottnak;megsebzett volt a mi bűntetteinktől, összezúzott a mi bűneinktől, jólétünkre való fenyítés volt rajta és az ő sebei által nekünk lett gyógyulás.” (Jesájá/Ézsaiás 53:4-5)
וּבַחֲבֻרָת֖וֹ נִרְפָּא־לָֽנו׃ – U bachavurót nirpá (rf’!) lánu.
A szenvedő Messiás sebei gyógyulást hoznak az egész világra. Meggyógyulunk, hamarabb, vagy később, már itt, vagy az -> Olám Hábá-ban. Ez már egy másik héber szó, igaz?
